Jelenlegi hely

Címlap

A Vándor

 

Vándor archetípusa gyakran felbukkan a népmesékben, és kiemelt szerepet tölt be a spirituális tanításokban is. Az élet úgy tartandó számon, mint egy utazás, átmeneti állapot, mely kezdődik, telik majd elmúlik, és "rossz lóra tesz", aki  örökre be akar itt rendezkedni, és túlzottan ragaszkodni kezd hozzá.

"Híd a világ, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek." -mondja Jézus a Tamás evangéliumában.

A földi utazás megfeleltethető a lélek utazásának életeken át.

A megszokott kerékvágásból való kiszakadás, és elutazás idegen földre újjászüli a világot a benyomások frissességének jóvoltából. Az ember rövid idő alatt sűrítve élhet meg annyi eseményt és találkozást, amennyi otthon, a "kemencepadkán" ülve akár évek, évtizedek során esik meg vele.

Thomas Mann, beavató regényének  a Varázshegy-nek a főhőse, Hans Castorp egy lassan kapaszkodó vonat ablakából bámul ki, miközben maga mögött hagyja eddigi világát, és fokról fokra  belép új, ismeretlen életébe. 

 "A tér, mely kerengve, hátrafelé elmaradozva közéje meg tenyészhelye közé furakszik, olyan erőkről tesz tanúbizonyságot, amelyet többnyire csupán az időnek tulajdonítanak, -óráról órára belső változásokat hoz létre, amelyek erősen hasonlítanak az idő okozta változásokhoz, bizonyos tekintetben azonban felülmúlják emezeket. Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő a Léthé vize, de az idegen levegő is valami afféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb."

Az igazi utazás felpörgetett, besűrített élet még akkor is ha lassú. Minél távolabb megyünk megszokott helyünktől, annál inkább előfordulhat, hogy pár hónap leforgása alatt szembesülünk olyan helyzetekkel és emberekkel, amelyek, akik  megvilágítják elménket. Olyan történések, benyomások pedig, amelyek itthon napokig, hetekig sőt hónapokig a hatásuk alatt tartanak, messzi földön akár órák alatt lezajlanak, mert az utazás nem tűri a holt időt. Egyszerűen nincs rá idő: a tér megváltozásával az idő is másképpen kezd el viselkedni! Míg a megszokás állapota be nem áll, komoly esély nyílik megérteni, és örökre elengedni dolgokat!

Ha az ember érett az utazásra, idegenben sokkal könyebben megtalálhatja saját belső fényét és melegét, amely mindenhol világít, és nem kötődik a jó bevált életstratégiákhoz, megszokott környezethez.

Ha ez a fény eltompul vagy kialszik, az utazó rövid időn belül mások függvénye lesz! A gyors helyzetfelismerés, a ragaszkodásoktól mentesség a vándorúton elengedhetetlen, -egyszerűen a belegubancolódás, a lekötődés nem történhet meg, mert akkor megakad az utazás, sőt lehet, hogy véget is ér.
.
Meggyőződésem, hogy az életünk is azért válik boldogtalanná, mert megragadunk bizonyos dolgokat, hozzájuk kötjük magunkat, és nem engedjük, hogy az élet menjen, hömpölyögjön, legyen úgy, ahogy lennie kell...

Még régebben, találtam egy elhagyatott honlapot( Világméhes), és ott olvastam, hogy , a világutazó kézzelfogható mindennapi élménye a buddhista szamszára: a kezdet és vég nélküli világforgatag.

Kívülállása miatt, számára minden esemény, bizonyos értelemben külső marad, és közvetlenül megláthatja a színes felszín és a változatos formák alatti (mögötti) lényegi ÜRESSÉG-et és esetlegességet.

A Vándor számára élesebben kirajzolódnak az évtizedes sorsvonalak, és jobban megmutatkozik az időleges sikereket követő öregedés, szenvedés, betegség és halál.

Mivel a világutazó mentes a helyi befolyásoktól és érdekektől, élesebb a szeme a lokális hatalmi és pénzügyi játszmák meglátására, s ugyanígy hamarabb felismeri az önzetlen, nagylelkű embereket is.

A Vándor nyitott tudata révén folymatosan érzékeli azokat a pályákat, ahol "ki lehet lépni" egy-egy sorsvonalból, és ha megérik a helyzet, habozás nélkül meg is teszi.

Eggyé válik az Úttal, mint zen íjász a célponttal.

Sorsa a kezében van. Egész testével gondolkozik.

A világutazó tudata tökéletesen üres, a gépet "robotpilóta" vezeti.

A fizikai világ utazója, valójában saját tudata és tudatalattija rétegeibe utazik.

Így az utazás teljesen átdolgozza az egész lényét, új ember válik belőle (persze ez nem értendő a turistákra, akik bárhová mennek, a megszokott körülményekhez ragaszkodnak, persze jelentős extrával megspékelve!)

A Vándor archetípusa: a kötődésektől, előítéletektől, véleményektől megszabadító, aki elhagyja a védett otthont, elindul a világba tapasztalatot gyűjteni, és saját magát, mindentől és mindenkitől függetlenül megtalálni.
Útján rövid időre társulhat hasonlóan gondolkodókhoz, de végül mindig egyedül marad, mert számára minden hely és helyzet előbb-utóbb szűkké válik.

Az élet játékában legnagyobb ellenfele a Csábító, az Ördög, aki az embert az ego biztonságába és a kötődések csapdájába csalja, és a fejlődés útjáról letereli úgy, hogy halott eszmékhez, ideológiákhoz köti, elrabolván életenergiáját.

A pillanat megélése helyett jön a "majd ha ez, meg az lesz",- vágyakat, fals célokat vetít az ember szeme elé, és azt az illúziót, hogy csak akkor lehet boldog, ha azt a célt elérte...  Soha nem az itt és most-ban él (mint a Vándor) hanem mindig a jövőbe vetít, elveszítvén a jelent. Ismerős ugye? Ezen az alapon áll az egész reklámipar, mint tudatmanipulációs gépezet. Mind az "ördög műve".

A Vándor (Bolond) szerepe ott kezd érdekessé válni, mikor "beleköp" a Csábító levesébe. Számára mindaz, amit a Csábító kínál nem érték.

A Bolond Vándor félelmetes, mert nem fél. Levetette az ego összes álarcát, már nem rendelkezik olyan vágyakkal ami mentén megfogható, sem olyan értékkel, aminek elvesztésétől retteg.

A szabad szíve az értéke, a derűlátás, a bátorság, kalandvágy, örök újrakezdés, annak a biztos tudata, hogy "ez csak egy menet."

Na ezzel kezdjél valamit Csábító!!

Születnek a földre lelkek, akik tisztán megtestesítik a Vándort, és olyanok is akik Csábítót alakítanak. Érdekes figyelni a harcot e két erő között.

Megfigyeltem, hogy az embereket sokszor megtéveszti a "Szabadságharcos", aki a "jó" oldalon harcol, és akár életét adja bizonyos eszmékért.
Szép ez a szerep, és nagyonis megvan a jelentősége, de aki csak rövid időre is bele tud helyezkedni a Bölcs Bolond szerepébe, az látja, hogy a formák világában minden múlandó és változékony, és a hőst ugyanaz az  erős a kötődés és életszomjúság vezérli, mint a "rossz" oldal harcosát.

Aki mentes az elvárásoktól és tettei gyümölcsétől függetleníti magát, az visszautasítja a hős szerepet is.

Ő Vándornak tartja magát, aki átutazóban van a Földön...

 


Annamária képe

Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum