Lélek Café

Mi van, ha egyáltalán nem értjük a játékszabályokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy boldog életet élhessünk a Földön?

Mi van, ha úgy viselkedünk a vendégségben, a terített asztal mellett, mint egy szegény rokon, aki semmihez sem mer hozzányúlni?

Mi van, ha úgy, mint az árva gyermek, kit hazavisznek örökbe fogadó szülei, de nem mer az ágyába feküdni, mert nem tudja elhinni, hogy az övé.

Mi van, ha a nagy házban, az előszobában húzzuk meg magunkat, holott használhatnánk a tágas nappalit, a konyhát, az emeleti szobákat, a télikertet, és az úszómedencét az udvaron?

Mi van akkor, ha annyira ráfókuszálunk a van-ra, hogy egy cseppnyi figyelmet sem szentelünk annak, ami lehetne.

Mi van, ha az Univerzumban bőség, és kicsattanó egészség van, de a mi "apparátusunk" nem alkalmas arra, hogy ezt fogja, befogadja? (Adás van kérem, a hiba az ön készülékében van!)

Mi van, ha mindössze a rossz szokásokhoz, és a meggyőződéseinkhez (a "valósághoz") való makacs ragaszkodás választ el, az örömteli élettől?

Mi van, ha teljesen rossz a Használati utasítás gyűjtemény, amit az életünkhöz kaptunk?

Mi van, ha felismerjük, hogy minden először a rezgések világában jelenik meg, mielőtt leszilárdulna a fizikai síkra.

És mi van, ha megértjük, hogy nem szenvedni, és nélkülözni vagyunk itt, hanem megtanulni a tudatos teremtés művészetét?

Vonatkozó írás: Józsi láma karmáról, és sok másról