Jelenlegi hely

Címlap

A szűk ösvényen

Indiában, teljesen elfogadott dolog az, ha valaki annak szenteli az egész életét, hogy elérje a megvilágosodást, és semmi mást nem csinál.

Ez ott, az élet egy igen magasrendű "felhasználásának" számít,- mi nyugatiak nem is értjük ennek a jelentőségét, vagy csak igen kevesen.

Bakos Attila 30 éve jár Indiába, tanulmányozni a magyar őstörténet szanszkrit irodalomban megtalálható vonatkozásait, és ő modja: "Indiát voltaképpen nem érdekli más, csak a transzcendencia. Lehet, hogy rongyokban járnak egymilliárdnyian, de vidéken, még a kis körzetekben is, falvacskákban, kis városokban is, hozzánk képest számtalan a szellemi ember, az, aki minden külső kényszer nélkül a benső lelki fejlődés útját járja."

Az utak mentén mindenütt lehet látni szádhukat. Ülnek, néznek, meditálnak és "vannak".

"A szádhu szent személy, aki lemondott az anyagi világról és minden saját tulajdonáról. Teljes mértékben Isten szolgálatát végzi, s kiváló tulajdonságai révén a legmagasabb szinten álló embernek fogadják el. A szádhuk általában az élet lemondott (szannyásza) rendjébe tartoznak." (Terebess Ázsia Lexikon)

Volt alkalmam találkozni néhányukkal, és mondhatom, hogy az igazi szádhukról olyan magasrendű nyugalom és kívülállás sugárzik, amilyent itthon szinte nem is tapasztalok.

Szilárdak, mint a sarkcsillag. Arcukon nem látni a félelemnek, izgatottságnak a leghalványabb jelét sem...

Nem kívánnak semmilyen benyomást tenni senkire, olyan érzést keltenek, mintha szabálytalan, gyönyörű fák lennének...

Az a sok vágy, fellelkesülés, lelombozódás, félelem, megfelelési kényszer, mely percenként végigfodrozódik a világi ember arcának víztükrén, mind-mind hiányzik a szent emberek arcáról.

Testben vannak, de érezni, hogy a testüket úgy viselik, mint egy ruhát, nem azonosítják magukat vele.

Vannak, de nincsenek. Sokkal tágabb dimenziókban élnek, mint a test határai, azt, hogy most éppen  testben vannak, egy  olyan átmeneti állapotként tartják számon, mint mi, az egyes ruhák viselését.

Nyugaton a szűk ösvény, melyről Jézus is beszél, mára már majdnem teljesen bezárult.

A nyugati szerzetesrendek, melyek ezt a fajta totális lemondást volnának hivatottak megvalósítani, meglátásom szerint eltávolodtak a lényegtől, akár a vallás, amelynek keretein belül szerveződnek.

A társadalom napnyugaton teljesen értetlenül áll azelőtt, ha valaki ezt az utat kívánja járni. 

Először is, nem ismeri fel a szellemi embert, mert nincs tudása a spirituális útról. Nem tudja megkülönböztetni az eltökélt keresőt, aki azért marad távol a világ dolgaitól, hogy teljes figyelmével az Istennél legyen, a naplopótól, aki tunyaságból semmi hasznosat nem kezd az életével.

Mindkét élet kívülről nézve mozdulatlan, nem tartalmaz látványos eredményeket, nagy "akciókat", karriert. Ám míg a naplopó céltalanul sodródik, addig a szellemi ember magában sziklaszilárd alapot épít, amelyen a legnagyobb külső krízisek idején is biztonságosan meg tud állni, és másoknak is segítséget tud nyújtani ebben.

Minden magas rendű kultúra felismerte és tiszteletben tartotta a spirituális embert, aki az emberfölötti világgal való kapcsolatot tartja fenn. Felismerték tartásáról, nyugalmáról, kimértségéről, bölcsességéről, a szenvedély, és érzelmi szélsőségesség hiányáról. Tudták, hogy csak az tud kivezető utat mutatni az élet olykor szenvedésteli sodrásában, aki kívül van ezen az örvényen, ezért rálát az egészre.

A kapitalista-liberális fogyasztói társadalom, mely az ember elemi ösztöneire épül, és abból húz elképesztő hasznot, hogy az embereket a minél nagyobb élvezet elérésére ösztönzi, miközben ellopja a lelküket, megadta a kegyelemdöfést a szellemi útnak. Mindent összemosott ez az arcatalan kiméra, és majdnem száz százalékig eltüntette a valódi értékrendet.

Mindenki, aki szellemi-kozmikus értékrenddel van jelen a viágban, nehéz helyzetben van. Nagyon szűk ösvényen. Amit képvisel, amit adni tudna a többieknek, arra alig van kereslet, hisz az emberek széles tömege nem is tud arról a világról, amelynek küldötte a szellemi ember.  A rendszer nem tűri meg őt, de még inkább az jellemző, hogy a szellemi-kozmikus értékrendű ember nem tud lélegezni a rendszer szűk és beteges keretei között, ezért nem is tud meglenni benne.

A kínai Jin-Jang szimbólumot nézve, megállapíthatjuk, hogy lassan eljutottunk oda, ahol a fekete rész "hasa" a legnagyobb. 

Ji King, mely egy ősrégi jóslási rendszer, a mostani kort a fény elsötétüléseként jellemzi. Minden felül van ami értéktelen, és minden visszaszorul ami értékes.

De ha a tekintetünket egy picit jobbra visszük a Jin-Jang jelen, akkor látjuk, hogy a kiterjedt fekete rész mellett, a fehér növekedésnek indult. És ez így is van!

Érzékelhető a változás, mint pirkadatkor a fény derengése, amely inkább még csak érzet, mintsem tapasztalat. Persze ilyenkor legerősebb a sötétség is, és a szorongás a lélekben.

Ilyen korban csak egy feladat marad: túlélni a nehéz időket, és ami fontosabb: átmenteni a szellemiséget.

Milyen kapaszkodó maradt? Mi ad erőt ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetekben is megőrizzük a lélekjelenlétünk?

Semmi más, csak a tudás, hogy lelkek vagyunk, szellemi lények. Az a fontos, hogy a bennünk lévő Fény ne sérüljön, ne hunyjon ki. Minden más másodlagos.

Ha tényleg minden erőnkkel és igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a Fény növekedjen a világunkban, nem kell aggódnunk azért, hogy életben maradunk-e mindaddig, míg a hivatásunk tart!

 Addig mi lesz az egzisztenciánkkal, miből élünk?

„Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá…” (Mt 6, 33) -ezt hagyta hátra Jézus.

Lassan eljutok odáig, hogy már nem kételkedem a szavaiban egy pillanatig sem.
 


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum