Jelenlegi hely

Címlap

Kancsendzöngai gondolatok

Hát eljött, fél lábbal is eljött, itt áll lábaimnál az Ember...

Én, a Kancsendzönga, a hó öt kincse, én vagyok a mesebeli Üveghegy, Ő a Királyfi, aki eljött hozzám meghódítani... Vele van egy társa is, egy ifjú hegymászó.

A Királyfi küzdelmet tanulni jött a világba. Ott született, ahol kistestvéreim a Kárpátok  büszkélkednek szép bérceikkel.

Székely, akárcsak az a másik, Kőrösi Csoma, makacs egy fajta... Egy költő írta róluk: olyanok, mint a fenyők, nem hajlanak, inkább szálig kettétörnek... Mondom, makacs egy fajta!

Itt van hát. Nem ismer lehetetlent, szívós, ellenálló és eltökélt. Még a neve is Erőss.

Jött megküzdeni velem, hisz ellenfeléül minket választott, a Hegyeket. Ellenfélnek tartott, majd  szerelembe esett? Azt hiszem, ez történt.

Korán kitűnt, mikor még szülőföldjén a Kárpátokban próbálgatta oroszlánkörmeit, hogy milyen jól elbír velünk. Jól viselte azokat az embert próbáló körülményeket, melyeket lenyűgöző szépségű, de korántsem barátságos magaslataink jelentenek. Teste-lelke bírta a küzdelmet, hisz küzdeni jött a világba.

Egyre nehezebb célokat tűzött ki, és mind legyőzte őket. Mikor végképp szerelmes lett belénk, el is jegyzett mindannyiunkat, "nyolcezreseket". Már kilencet meghódított közülünk, többek között a legnagyobbikunkat, a Mount Everestet. 

Mi a nyolcezresek lettünk számára a tanítómesterek, akik megmutattuk neki minden erősségét és gyengeségét. Megmutattuk, hogy az ember nem sérthetetlen és nem halhatatlan. Volt úgy, hogy a barátját hagyta nálunk.

A tanításunk tiszta, aki félreérti, meghal. Gyilkos szépségű szeretők, szigorú, szenvtelen mesterek vagyunk, mégis mindig születnek a Földre olyan emberek, akik minket akarnak. Akárcsak Zsolt.

Zsolt tanulni akart tőlünk, lehántatni magáról minden gyengeséget, elérni saját végső határait, és szembenézni az emberi élet végső pontjának tartott halállal. Ezért keresett fel újra és újra. Mi pedig megtanítottuk küzdeni és túljutni minden akadályon.

Amikor baleset érte a lábát, akkor is mellettünk döntött. Inkább feláldozott egy darabot a testéből, csakhogy visszajöhessen hozzánk... Az élete lettünk, mi a Hegyek. Minden áron minket akart.

Miért történik valami? Van-e véletlen a teremtésben? Mi az üzenete egy-egy életeseménynek?

Fel kell tenni a kérdéseket. Meg kell ismerni az események mögötti szellemi erőpontokat.

Mindenki saját felelősségére tesz fel kérdéseket. A legtöbb amit tehetünk, hogy kérdezünk. Kérdezni viszont érdemes, mert kinek-kinek a saját megértése és megérése a tét. 

Zsolt figyelmeztetést kapott a Teremtőtől? Rá kellett volna jönnie, hogy tőlünk, a Hegyektől már nem tanulhat többet, már mindent tud, amit mi adhattunk neki?

Rá kellett volna jönnie, hogy innentől az erőt a meghajlás jelenti, a bátorság innentől kezdve nem az előretörés, hanem a bölcs óvatosság?

Rá kellett volna jönnie, hogy a fizikai síkon többszörösen győztes, nincs már mit meghódítania, hisz minden hódítás csak ismétlés, és már a szellemi sík következik, amelyen úgy győzhet, ha térdet hajt  a Hegy előtt?  Önmaga szellemi magaslata előtt, melynek külső megjelenése a Hegy? A külső Hegynek belsővé kellett volna válnia?

Ezek csak kérdések. Honnan is tudhatnék biztosat én, a Kancsendzönga, aki egy hegy vagyok... Nem, nem marasztalom el. Ugyan. Tette azt, amit legjobbnak tartott, amit a szíve diktált.

Tudom, hogy közületek, emberek közül vannak, akik hősnek tartják, aki soha nem adta föl az álmait, de vannak, akik önző embernek, hiszen feleségét és két kisgyermekét hagyta otthon. Mindkét véleménynek helye van.

Vannak akik most is csak a tündöklő bátorságát látják, amikor velem, a Heggyel maradt, és nem tért vissza hozzátok, de vagytok akik azt mondjátok: ez nem bátorság, ez vakmerőség, nem hozott okos döntést mert túl sokat kockáztatott a csúcsért. Mindkét vélemény igaz lehet.

Mindenki saját magát látja meg ebben a történésben, a saját félelmeit, vágyait vetíti bele.

Ahány ember, annyi világ, és ahány világ, annyi Erőss Zsolt képzet létezik, illetve annyi értelmezése ennek az eseménynek.

Egy dolog biztos: Erőss Zsolt, és társa Kiss Péter hegymászók Kancsendzöngával maradnak a hó birodalmában, és lehet, hogy számukra, de legalábbis Zsolt számára ez maga a Boldogság...

Végezetül álljon itt egy vallomás, egy ismeretlen alpinistától, melyből kiderül, hogy ők, akik a hegyeket akarják, tudják, hogy a Hegy bármikor az életüket kérheti cserébe...

"Nekünk a HEGY ADJA AZ ÉLETERŐT. Ő az erőt adó friss lélegzet. Ha nem érezhetnénk a hegyek levegőjét, akkor abba belehalnánk. Szerintem az eset csak a kívülállók számára katasztrófa.
A hegymászónak egy szükséges és elkerülhetetlen áldozat a kéklő hegyek isteneinek örök birodalmában. Nem tudjuk ki és mikor marad ott a hegy örök fogságában, hogy ott aludja örök álmát, de elindulunk! Elindulunk, és csak reménykedünk, hátha az istenek kegyesek lesznek hozzánk, és még nem kér minket a hegy... Hátha.. De lélekben felkészülünk arra, hogy mi leszünk a következő áldozat és ez így is van jól..."


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum