Jelenlegi hely

Címlap

Krúdy az élet művésze

Jönnek az illatos tavaszi esték, hát olvassatok egy kis Krúdyt!

Krúdyt olvasni olyan, mintha Chopint hallgatnál, miköben egy jó forró rumos teát kortyolgatsz...

Megragadja a pillanatot és behúz az élet sűrűjébe. Érzékeny ujjakkal játszik a lélek húrjain miközben az életről mesél: téli sétákról a hóesésben, vasárnapi cukrászdáról és persze emberi érzelmekről.

Csupa "semmiségről", múló dolgokról...

De mindeközben folyton azon a határmezsgyén táncol, mely a Lét és az Élet között ível. Az Élet éppen zajlik abban a pillanatban színtéren, de a Lét örök.

 Krúdy a múlandóban, az elillanóban, a tovahömpölygőben megragadja a változatlan Lényeget, a teremtő Istent, mely oly változatos formákban mutatja meg önmagát! 

Az Élet pára az üvegen, de Aki rálehelli változatlan és örök!

Ez a törékeny szépség lengi át Krúdy művészetét. Ha elfogadod, hogy itt minden múlandó, játéknak látod majd az egészet. Lillá -ahogy a hindu mondja.

Ha a múlandóban akarod megtalálni a biztos pontot, és nem a múlhatatlanon tartod a szemed, akkor szenvedni fogsz.

Krúdy mester megtanít erre, mint ahogy arra is, hogy mindig élj a jelen pillanatban, és tedd boldoggá azt!

Az alábbi ízelítő Francia kastély című novellás kötetéből való:

"A cukrásznál üldögéltünk, és a gyermekek temérdek süteményt megettek. Egy szőke lány a kassza mellett, oly elmerengve állott, mint a várva várt levél. A téren bőségesen havazott, és az emberek, mint karácsonyfáról való mézesbábok mendegéltek tova. A szívem duruzsolva vert, mint egy boldog kályha. Gondoltam, örökké így volna jó ülni..."
(Szilveszter fiam)

"-Mit akarna még holnap?
- Örülni, hogy élek. Hogy kincsek vannak a lelkemben, szerelmek, holtig élő érzelmek, zengő hangok, méla emlékek. El akarok még egyszer járni, házak előtt, melyekben boldog voltam. Végignézni az utakat, melyeket ifjan, örömmel bejártam. Bekukucskálni az ablakokon, amelyek mögött ünnepeimet töltöttem. Inni az ifjú pohárból, és megmosakodni a patak vizében."
(Boldog élet titka)

"Szinbád térdig érő hóban ballagott a direktorral a város felé. Szürkés, acélfényű este volt. A Poprád aluszékonyan suttogott a híd alatt a léknél, és a pohos torony komolyan állott a havas háztetők fölött. Szinbád egyszerre megállott, és hosszan, édesdeden felkacagott."   (Szinbád a hajós, Első utazása)

"Rajta emberek, éljétek a jóság, a haszonnélküliség perceit. Igyekezzetek magatokat megnyugtatni, valamint másoknak némi boldogságot szerezni.(...)

Sokáig álltam ekkor is a bástya fokán, kiterjesztettem, majd összefontam a karomat, a szívem megtelt csodálatos csenddel, bölcsebbnek éreztem magam, mint egy rabbinus, és mélyen sajnáltam a fuvarost, aki céltalanul utazik az alant kanyargó országúton."
(Elaltatott kastély)
 


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum