Jelenlegi hely

Címlap

Ki lennél a történeted nélkül?

A napokban találkoztam egy felvétellel, amelyben Byron Katie amerikai terapeuta ezt kérdezi: Ki lennél a történeted nélkül?

Beélesedett bennem a kérdés. Tényleg, ki lennék? Lennék egyáltalán?

Milyen szédítő, minden túlzás nélkül, sorsfordító  kérdés ez!

Nem tudom, nektek feltűnt-e, hogy mindannyiunknak van egy személyes története. Egy mese magunkról, olyasmi, amilyet nagyanyám anno elmesélt a vonaton, egy ismerős ismeretlennek Csíkszereda és Gyergyó között, vagy olykor én magam is mesélgetek... 

De tényleg, ez a történet lennék én? Született Csíkszeredán, ekkor és ekkor, boldog gyermekkorban cseperedett Tusnádfürdőn, a világ egyik legszebb helyén, elköltözött Gyergyószetmiklósra, drámai események jöttek, és szép, nyugodt idők, lassan felnőtt, majd átvándorolt a határ innenső felére, és így tovább...

Nem mondom, elég izgalmas visszanézni a mozit, megélni gyermekként egy bohócdiktatúrát (Ceausescu rezsim) Romániában, az "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére"  jegyében, egy "rendszerváltást" az anyaországban, majd a kapitalizmusnak nevezett "aki kapja marja", "élelmeseké a világ!" nevű játékok elterjedését, és uralkodóvá válását... Dolgozz sokat, fogyassz sokat, és ne gondolkozz, ejhaj, ez a jó neked!

Na de hagyjuk is a filozofálást, elmondom Nektek, hogy szerintem mi a baj a történetekkel, de legfőképpen a saját személyes történetünkkel.

Személyes történeteinkkel az a nagy baj, hogy legtöbbször bezárnak minket! Meghatároznak, behatárolnak, megszabnak, nem látunk túl rajtuk, és nem engedik, hogy megtapasztaljuk a élet tágasságát, állandóan változó szépségét.

Gangaji, aki az advaita védanta önkutató módszerével szabadult meg a története, és ezáltal egoja rabságából, nagyon érzékletesen fejezi ki: "A személyes történet megélése a legtöbb embernek elsődleges vallása ezen a bolygón!"

Miért? Van választásunk? Van más, minthogy a személyes történetünket éljük?

Van bizony!

Zsenge gyermekkorunkban, egyszer csak rájövünk, rávezetnek (?) hogy: vagyok én. Innentől kezdve már nem "a babának" nevezem ezt a titokzatos valakit, aki mindig velem van, hanem énnek... A bűvös szó! Ha már van különálló én, akkor annak elkerülhetetlenül lesz egy történte. Elkezdődik valami az időben. Az állandó jelen érzése helyett megjelenik az idő, amelyben zajlik az én története. Az én történetem. Események lesznek, megélések, az énnek vágyai lesznek. Elkezd íródni a lemez... Ami egybe vág az én vágyaival az lesz a jó, ami nem, az lesz a rossz.

Az én a vele történt eseményekből, és a külvilág visszajelzéseiből felépít egy azonosságot. Mire felnövünk, lesz egy összefüggő gondolatsorunk, egy történetünk arról, hogy kik is vagyunk, az amely én-enyém-nekem pilléreire épül. A történet igazából töredék, de az énnek szüksége van rá, hogy magát meghatározza.

Az élet zajlik, a történet lesz a főcsapás, az határoz már meg mindent, és kit érdekel, hogy kicsoda az, aki az én története előtt jelen volt a Földön?! (Még mindig itt van, de a személyes történettől nem tud szóhoz jutni!)

Az én történetének egy-egy részlete lehorgonyoz bennünket az időben, és nem enged tovább haladni, fejlődni. "Én vagyok az, akit elhagytak, becsaptak, megcsaltak, nem szerettek eléggé, hiányt szenvedtem valamiben, csúnyán néztek rám, lábamra lépett egy macska,... stb."  (Ki-ki válasszon kedvére! cheeky)

Azonosulás. Téves azonosulás. Történik egyszer valami az időben, amit rosszul élek meg, és ahelyett, hogy tovább engedném, fogom, és gondosan beépítem az énképembe. Kiegészítem vele a történetemet. Az énnek kell a sok fogódzó, ezért a történetem  egyre szövevényesebb és átláthatatlanabb lesz, és szövöm, és dagasztom, és tovább gondolom...

Magával a sima tényszerű, adatszerű élettörténettel nem is lenne semmi gond, csak az a baj, hogy legtöbbünk filmje, egy idő után tele lesz fájdalmas, lehúzó részekkel...

Az élet közepe tájára legtöbb embernél hegyláncként kidomborodik egy történet a történeten belül, amely valósággal megbabonázza és fogva tartja a történet gondolóját... Erre szoktuk mondani, hogy valakinél megakad a lemez, vagy, hogy: "feltette megint a lemezt!" Hamvas Béla azt mondja, hogy az ember odakozmálódik...

A lemezes hasonlat érzékletesebb, mint gondolnánk! Pontosan erről van szó! Az illető teljes egészében az adott történet bűvkörében éli az egész életét, egészen pontosan hozzáigazítja megéléseit a történethez!

Ami lehet, hogy nem is igaz...

Ez aztán a bukta, ahogyan mondani szoktuk!

Gyakran ugyanis tévesen értelmezzük a külvilág történéseit, és ha egyszer az identitásba beépül egy hibás gondolat, akkor ezt követően torzítja az összes tapasztalást, és szenvedések sorát indítja el!

Byron Katie zseniális módszerét "a Munkának"nevezi, amelyben, a problémával küzdő emberrel közösen, négy alaplépés segítségével, górcső alá veszik a stresszes gondolatot.

1. Igaz a gondolat amit hiszel? 2. Biztos vagy benne? 3. Ki lennél a gondolat nélkül? 4. Fordítsd meg a gondolatot! (Mert amit állítasz másról, a helyzetről, az rólad szól...)

A vizsgálat képes szétoszlatni a hiedelmeket. Azt mondja: Menj vissza a múltba, és nézd meg anélkül, hogy rávetítenéd a történetedet! A megkérdőjelezett elme tiszta bölcsesség, és meggyógyítja az egész világot. Ahogy az elme gyógyul, a világ gyógyul...

Sokat tanultam ettől a remek és gyönyörű asszonytól, Byron Katie-től! Rávilágít, hogy kivetetíteni a jövőt a legrosszabb, és amíg az ember nem teszi helyre a múltat, addig jövőként fogja azt kivetíteni, még fel is erősíti, mert ez így működik...

A történet, a maszk éli az embert, ezért lesz oda az elevenség, -mondom én.

"Minden sztori távolabb visz önmagadtól. Te vagy az, aki minden történet előtt létezik, és te vagy az, aki megmarad." Byron Katie az Önvalóról, a Tudatról beszél itt.

Ha az ember képes megszabadulni a lehúzó történeteitől, egy boldog, egészséges, harmonikus "mágnes-ember" lesz.

Ha valaki az összes történetétől, és a személyes identitás érzésétől is megszabadul, azt megvilágosodásnak hívjuk.

 Egyik kedvenc felébredettem Adyashanti, aki a zen útján szabadult meg, így beszél erről: 

„Képzeld el, hogy ismeretlen lények földjére tévedsz, ahol azt tapasztalod, hogy az idegenek mindegyikének megvan a maga személyes énképe és ennek megfelelően mindegyiknek valami egyedi történet fut a fejében. Te viszont látod, hogy a történetek egyike sem igaz. Kristálytiszta számodra, hogy akár foghatnánk az egészet - mindenestül, tokkal-vonóval - és nyugodtan kihajíthatnánk az ablakon, nem történne semmilyen bajuk, hisz valójában nem a történetek élik az életet, hanem a tudatosság fénye.

Az elme szerepei, történetei pedig csupán elferdítik, megtörik és elnyelik ezt a fényt. Valójában mi emberek is mindannyian ez a fény vagyunk, mégis a képzelgéseinknek hiszünk inkább.

Tiszta őrület, ha jobban belegondolsz. Csupán azért nem vesszük észre, mert körülöttünk mindenki ugyanezt csinálja. A közmegegyezés elfogadtatja ezt az egoista őrületet. A fejedben futó történetek közül (legyen az akár a legmagasabb szintű spirituális élményekben gazdag) egyik sem azonos veled. Még inkább igaz, hogy igazi éned sokkal inkább a történetek és szerepek hiányával jellemezhető."


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum