Jelenlegi hely

Címlap

Kelet fénye, nyugat csillogása

Egy kedves barátnőm, hosszabb ott tartózkodás után a közelmúltban jött haza Indiából.

Sok mindenről beszélgettünk, aztán szóba jött az, hogy milyen drága itthon az élet Indiához képest, egyre drágább.

Spontán az jött elő belőlem, hogy bizony itthon szörnyen kirabolják az embereket, józan ésszel felfoghatatlan módon! Alátámasztásul elmeséltem neki, hogy nemrégiben kaptam egy írást A zsemle ára címmel, melyben levezetik, hogy miként duzzad 3218 forintnyi elhasznált villamosáram díja végül 6758 forinttá, mindenféle homályos hozzáadott összegek révén.

Erre válaszolva mondta ő, hogy Indiában egy havi villanyszámla az általa bérelt lakásban 250 forintnak megfelelő rúpia volt, pedig hűtőszekrényt is üzemeltetett.

Kérdem én, mi folyik itt?

Mielőtt bárki azzal érvelne, hogy itt nálunk meg kell fizetni a magas életszínvonalat, és ott annyira alacsony a nívó, hogy az indokolja ezt az extrém különbséget, elmondanám, hogy ez nem teljesen így van. A dolog ennél sokkal összetettebb.

Voltam Indiában. Egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő a nyugaton szocializálódott ember számára, de ha az ember túljut a sokkon, behangolódik oda, és tud figyelni a lényegre rájön, hogy India piszkos, rongyos köntösében, minden szélsőségessége és nyomora ellenére élhetőbb és szabadabb életet nyújt, mint a "fejlett nyugat".

Fura dolog ilyen összehasonlítást tenni, mert mindkét világ olyan amilyen, a maga módján tökéletes és tökéletlen, mégis azóta sem hagy nyugodni a kérdés, hogy miért tudtam olyan otthonosan érezni ott magam minden kosz ellenére, miért láttam sokkalta több ragyogó szemet, őszintén mosolygó arcot, tiszta, jó kisugárzású boldog embert? Szinte teljességgel hiányzott az itthon megtapasztalt "zizegés", az, amikor az ember szinte hallja a metróban vagy villamoson, az emberek fejében zajló élénk elme-monológot! Ott majdnem semmit nem érzékelni ebből, általánosan jellemző a derű, a nyugalom és oldottság.

Miért? Miért vagyunk űzöttebbek és boldogtalanabbak? Hiszen mi sokkal rendezettebbek vagyunk. Összehasonlíthatatlanul tisztábbak a városaink, szebbek az otthonaink, jobban figyelünk a higiéniára. Mégis miért az az érzésem, hogy mint Hófehérke mostohájának mérgezett almája, a nyugati kultúra kívül csillogó és piros, belül romlott? India kívülről rongyos, szegény és piszkos, de belül sokkal egészségesebb és erőtől duzzadóbb!

Személy szerint, nekem az volt az érzésem, hogy hagyják élni az embereket, rendszerszinten, központilag nem nyomorítják meg. Ha valami nyomorít ott, az az Élet, ám az valahogy mégis elviselhetőbb, mert természetesebb.

Nem akarom eltagadni a sok nyomort, a szenvedő embereket, hisz engem is sokkolt először az a világ. De később, amikor ráhangolódtam, lassan rájöttem, hogy magát az Életet látom, telve minden ízével, hangulatával, kendőzetlenül.

A szépség és a romlás nem ölt álarcot, hanem nyíltan mutatja meg magát. Nincs annyi kozmetikázás, és nincs annyi hazugság, csűrés-csavarás mint itthon. Az áramszámlán nincs elosztói forgalmi díj, nincs ennyiféle rafinált adó. Az élet csupasz és naturális, nincs ennyire kipárnázva, de nem is követel rabszolgaságot a biztonságért és "jólétért" cserébe.

Sokszor az az érzésem, hogy mi nyugati emberek olyanok vagyunk mint a cirkuszi állatok: tetszelgünk a jólétünkben, de rabok vagyunk, és piruettezünk a kockacukorért. Ők pedig valami miatt megmaradtak nincstelennek de szabadnak,  mint a vadon élő állatok...  

Rend vagy rendszer egyáltalán nem mindegy. Nálunk a rendszer egyre inkább kiszorítja az isteni Rendet, annak paródiájává válik. Amit ránk erőltet a rendszer az minden, csak nem Rend!  Ezen változtatnunk kell!

Náluk nem sérült annyira az univerzális Rend, de rájuk férne egy kis rendesség.

A nagyszerű indiai mester Ramana Maharishi most mosolyogna és ezt mondaná: "Ejnye, ejnye, már megint a világ eligazításával foglalkozol, ahelyett, hogy az Önvalóra figyelnél. Hagyd békén a világot végre! Inkább kérdezd meg önmagadtól, hogy: ki vagyok én?"

 


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum