Jelenlegi hely

Címlap

Halottak napjára

Sok-sok téves elképzelésünk van nekünk embereknek a világ működését illetően, de azt hiszem, hogy a halálhoz fűződő hiedelmeink a legmakacsabbak.

Oly sok fájdalmat, szenvedést, kínt, magányt kapcsoltunk a halál fogalmához, és egyre csak gyötörjük magunkat ezzel a malomkőnyi, súlyos csomaggal.

Ideje megérteni, hogy a viselkedési normáink, a szokásaink nem önmagukban létezők, hanem kialakítjuk, és megtanuljuk őket. Ez az úgynevezett szocializáció.

A szocializáció során elsajátítjuk, hogy miként kell viszonyulnunk az élet jelenségeihez.

A házasságkötésnél, gyermek érkezésénél örülni, gratulálni kell, ha pedig kiderül, hogy beteg, ne adj' Isten rákos valaki, azon megrémülni-, illetve a halálnál ledöbbenést, lesújtottságot kell érezni.

Megtanuljuk, hogy valami csak addig létezik, ameddig képesek vagyunk látni, hallani, megfogni azt, vagyis érzékszerveinkkel érzékelni.

Megtanuljuk beszorítani  magunkat a tér és idő korlátai közé, végletesen lefűződve a végtelenségről, és az élet körforgásáról.

Világunkban, a formák világában minden múlandó.

Az anyag szintjén keletkeznek, kifejlődnek, majd szétbomlásnak indulnak a létezők. Ez a sík ilyen. 

Az Egyetlen számtalan formába bújik, hogy megtapasztalja önmagát, majd kibújik a szerepből, megpihen Önmagában, hogy aztán újabb formát öltsön.

Ebből a szemszögből nézve, a Halál az átváltozás misztériuma, nem pedig az a szörnyű, fájdalmas, és lesújtó jelenség, amelynek megismertük.

Ha belegondoltok, mennyire korlátolt, kicsinyes és önző hozzáállás, a visszaváltozás aktusát az élet tragédiájaként számontartani!

Megfigyelhető, hogy a halálból származó legfájdalmasabb érzelem a hiány. Hogy nagyon hiányzik, aki elment.

Kétségtelen, hogy ennek a gyötrelemnek a felszámolásához ki kell tudni lépni egy tágasabb mezőre, és át kell lépni bizonyos mélyen bevésődött határokon, korlátokon. Lényegében ez nem más, mint "áttanulás" egy másik gondolkodásmódra.

Az embernek ki kell tudni tágítani a képzeletét, és az érzékelés határait. Nem arra gondolok feltétlenül, hogy tanuljunk meg a holtakkal beszélgetni, bár kétségtelen, hogy a létezési síkunk ilyen mértékű lezáródása eléggé újkeletű jelenség. Régebben nagyobb volt az átjárhatóság. Gondoljunk csak a táltosokra, akik képesek voltak átkísérni a holtat, hogy ne kelljen egyedül mennie.

Arra gondolok, hogy aki képes lassanként felfogni, hogy egyszerűen meg sem lehet halni, mert csak a forma bomlik vissza, a láthatatlan részek pedig tovább rezegnek a közös Tudat terében, az meg tud szabadulni a halál szorításásból.

Úgy érzem, most ez következik. Annak a falnak a lebontása, amelyet a határtalanságtól való félelmünkben tégláról - téglára raktunk össze, és elneveztük rettenetes, szorongató halálnak.

Aki a Halált igazából megismeri, arra halhatatlanság vár.

 

Vonatkozó tartalmak: Túlvilági tapasztalat   

                                    Túlvilági utazás                                   

                                   Drámai, rohamos belátás, életünk szédítő távlatai

Ajánlott játékfilm: Nosso lar-Az Otthonunk

 

 

Kérlek, ha megosztanád az írást, a Facebook-ról oszd, mert innen nem tölti be a képet. Köszönöm!

 

Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum