Jelenlegi hely

Címlap » Ajánló

Film




A jó film az, amely úgy a hatása alá kerít, hogy sokáig nem is tudsz másra gondolni. A világ iskoláztatása- A fehér ember utolsó terhe című film éppen ilyen. Ledöbbensz, átjár a felismerés, és kitisztul a látásod! A film alaposan, és zseniálisan megvizsgálja azt a folyamatot, hogy miként tette a fehér ember a világ gyarmatosításának részévé az oktatást.




 Az emlékek őre egy igazi elgondolkodtató, és a határainkat tágító film.

Képzeljetek el olyan lakóhelyeket, életközösségeket, ahol kiküszöbölésre kerültek az érzelmek. Ezek a filmbéli Telepek. "Szépséges, tiszta helyek, ahol a zűrzavart legyőzte a rend."

Az érzelmek oly sok szenvedést okoztak az embereknek, ezért megtalálták a megoldást, létrehozták a Telepeket, ahol szigorú szabályok uralkodnak, és az emberek minden reggel egy injekció segítségével megszabadulnak az érzelmeiktől. Nincsenek színek, és nincsnek igazi családok sem.

Csupán egy ember őrzi az emlékeket a régi világról, az Emlékek Őre. Ő hordozza magában a teljes élet valóságát, amikor még millió árnyalata volt az életnek az érzelmeknek köszönhetően. Nagy szépségek, magasságok, és nagy szenvedések is. 

A film az emlékek átadásának történetét mutatja be. Az Örökítő odaadja utódának, Jonas-nak a teljes élet élményét, a fiúnak pedig van bátorsága "rászabadítani" ezt a közösségre.

Én a magam részéről egy nagyon erős párhuzamot tudok húzni a filmbeli emberek között, és közöttünk. Mi is éppen olyan "fogyatékosak" vagyunk mint ők, mert megfeledkeztünk az Egység élményéről. Arról, hogy egyek vagyunk, és teremtők vagyunk.

Szerencsére közöttünk is vannak felébredett Őrzők, akik képesek emlékeztetni a félelem nélküli teljes létünkre. A látszat és a Valóság között ugyanis nagy a különbség!

A film letölthető az internetről. Javaslat:http://filmbirodalom.com/watch-embed-270247-19559 Innen közvetlenül megnézhető.

Letöltési segítséget a további filmekhez  itt találsz.




propaganda a latin propagare szóból ered, melynek jelentése: „terjeszteni”. A propaganda célja bizonyos nézetek elterjesztése, a befogadók véleményének befolyásolása, meggyőzése. (Wikipédia)

Nos, aki látni szeretné, hogy miként működik élőben, nézze meg a Coming out című filmet.

A film tipikus homoszexuális propaganda, számomra eléggé szájbarágós, ordítóan didaktikus  megoldásokkal, de persze, Magyarországon ez "elsős tananyag":

Fontos jó előre tisztázni, hogy nem, hogy nem vagyok homofób, de minden egyes embert úgy fogadok el ahogy van, és érdekes virágnak tartok Isten kertjében. Az esszenciára, a lélek illatára vagyok kíváncsi minden embernél, és nem igazán viszi el a figyelmem a külső "köntös". Ismerek homoszexuális embereket, és tiszta szívemből szeretem őket.

A propagandát viszont nagyon nem szeretem, mert nem hagyja menni a dolgokat a maguk természetes útján.  Amikor valakik olyasmit csempésznek mások "italába", amitől megváltozik azok szemlélete, és mindezt azért, hogy elérjenek bizonyos célokat.

Úgy látom, hogy  kiadták az ukázt a "világ urai", hogy itthonra is készíteni kell, egy olyan magyar szájíz szerinti filmet, -lehetőleg komédia legyen, mert a jófej viccesség mindig bejön!- amely csökkenti az idegenkedést a téma iránt, és szépen előkészíti a melegek házasságát, gyermekvállalását stb. 

Tanítani lehetne azt a pofátlanul rámenős módszertant, aminek segítségével a bumfordi homofób szomszédból barátot csinálnak, aki sörözni hívja az együtt élő meleg srácokat. Kellett ehhez egy szívinfarktus, és támasz nélkül maradt gyermek is, de sebaj! Ráadásul jól is jött az a kislány, mert két legyet ütöttek egy csapásra: nem csak azt adagolták be, hogy lám-lám még a legellenségesebb homofób is meg tud szelídülni, hanem azt is bájosan bemutatták, hogy milyen szépen tud nevelkedni egy gyermek egy meleg pár mellett.

Nagyon megéri elkülöníteni a tisztánlátást az ítélkezéstől. Én nem ítélkezem. Mindenki olyan amilyen, és az biztosan úgy van jól. Ha a teremtésben jelen van a homoszexualitás, akkor biztosan helye is van, oka is van, értelme is van. De értékként való megjelenítése egy olyan dolognak, aminek önmagában nincs értéke, csak "vansága" van, nem más mint manipuláció!




Jutott már valaha eszetekbe, hogy milyen nagy dolog az élet a Földön?

Az, hogy van egy hely, ahol a végtelent olyan méretűre szűkítve kapjuk, amit kezelni tudunk. Ez a mi "játszóterünk". 

Föld van a lábunk alatt, ég a fejünk fölött, nappal Nap, éjszaka Hold és csillagok, körülöttünk az élővilág, és a magunk építette környezet, mi pedig itt vagyunk, ebben a testnek nevezett "szkafanderben"...

Aki megnézi a Gravitáció című filmet a moziban, az rögtön megérti, hogy miért is ámuldozok e természetesnek vett dolgokon, és hirtelenjében miért tölt el hálával az, hogy Földanya közelségében, mint gyermek próbálgathatom erőmet, és megtanulhatom a szükséges "tananyagot" az anyagnak nevezett közegben. Itt, a tér és idő  meghatározói között, e jól ismert "grundon"... 

A Gravitáció című sztori megálmodója, a mexikói Alfonso Cuarón, veszi az embert, és kihelyezi anyjától, a Földtől távol, a Világűrbe.  

600 km-re a Föld felett, nem viszi semmi a hangot, nincs légnyomás, nincs oxigén. Az űrben az élet lehetetlen.

Mint magzat az anyához a köldökzsinórral, az asztronauták kötelekkel kapcsolódnak a Földet jelentő űrhajóhoz, miközben lebegnek a semmiben,  majd egy űrbaleset révén  a végtelen közepén találják magukat a súlytalanság állapotában. Nincs gravitáció, nincs Földanya szeretetvonzása.

Torokszorító félelem. A kapaszkodó hiánya. Se köldökzsinór, se talaj. Kiszolgáltatottság. Magára hagyott örvénylés az űrben. Küzdelem az életért.

A film, egy mély emberi dráma. Az emberi lét mély drámája.

Aztán újjászületés. Hogyan kell a semmi közepén erőre kapni, és visszatalálni a Élethez?

Le kell születni ismét a Földre, belezuhanni az áldott anyagba immár új emberként. Visszatalálni a termékenységhez, felismerni az élet valódi értékét. "Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell." (Zorán)

Embertestvérem! Ha úgy érzed, hogy elvesztetted minden kapaszkodódat az életedben, és magadra vagy hagyva, jusson mindig eszedbe, hogy itt, talpad alatt a földdel, el tudsz ugyan esni, de föl is tudsz állni, és ha bizonytalan léptekkel is, de el tudsz indulni megint...

Az űrben, légüres térben nem potyognak a könnyek sem, csak lebegnek mint gyöngyök. Sírni is csak a Földön lehet úgy istenigazából.

A film, bár egy "űr sci-fi"-nek tűnik, szerintem az ember, és a Földanya kapcsolatáról szól. Nem véletlen, hogy a film egyik kulcsjelenete: az űrállomás belsejébe küzdelmesen visszatérő főhősnő, ledobja magáról a védőruhát, és magzati pózba gömbölyödik, hogy megpihenjen.

 

 




Nem tudom, rajtam kívül létezik-e még valaki itt, aki nem látta korábban a Barakát?  Merthogy a Baraka kötelező film mindazok számára, akik komolyan érvényesnek gondolják magukra nézve az Ember nevet.

A Baraka egy igazi ajándék volt számomra... Csak leültem, és beröpültem az egész világot.

Láttam  a Föld szépségeit és nyomorúságát, láttam a természet csodáit és pusztító erejét, az ember alkotó erejének gyümölcsét, és megkavarodott, zakatoló elméjének perverz, beteges világát.

Igen, nem lehet nem észrevenni, hogy a tömegesen  összezárva tartott kiscsirkéket "összeporszívózó" gép, és az ember-rengeteget beszippantó New York-i, vagy Tokio-i metróbejárat egy és ugyanazon az elven működik...

A világváros temetőjében található kolumbárium, és a város tömbház-rengetege egy és ugyanaton az elven működik... Emberek kis dobozokban, élve vagy halva... Van élet a halál előtt? Kinek a mondása is ez?

Analógia sorok és kiélezett ellentétek teszik izgalmassá a Barakát. Törzsekben élő, számunkra olykor ijesztő külsejű bennszülöttek állnak szemben a "civilizált" világ polgáraival. Érintetlen, vad tájak, nyüzsgő, soha nem alvó világvárosokkal.

Nem tehetek róla, de számomra emberibb a meztelen, "primitív", nyugisan tevékenykedő ausztrál vagy dél-amerikai benszülöttek látványa és életstílusa, mint a reggel kiözönlő, és villanyfényes irodacellákba vagy "termékokádó" gyárakba rohanó metropolisz lakók világa. A filmben bemutatott  indonéz "majom-ének", leginkább minket, nyugatiakat jellemez, az örökkön ugráló, pattogó nyughatatlan elménkkel.

Tudom, hogy valahol a kettő között van az aranyegyensúly. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy le kéne mondanunk mindarról, amit az ember mostanáig "feltalált", pontosabban, amit le tudott hívni egy tudásbázisból, de ez agyrém, hogy tudatlanságból, vakságból, birkaságból, a "fejlődés" oltárán feláldozzuk magát az Életet... Hagytunk feláldozni magunkat...

A baraka ősi szufi szó, áldást, életesszenciát jelent. Erről a láthatatlan Erőről szól ez a film, ami mindent egybetart, összetart.

 Ez lenne az, amit a keresztény szentléleknek, a hindu pránának, taoista csí-nek nevez? Ami átjárja a világot és mozgatja, élteti azt?

A sokszínű világ amit a Baraka megmutat Teremtő álma, ő pedig kívül áll rajta, és teremti illetve éli egyazon időben rajtunk keresztül az életet ? Ahogyan Lie-ce mondja:

"Ami a nemzés által jött létre az halál. De ami a nemzést nemzéssé teszi, az még sohasem ért véget. Amit a formálás létrehoz az a tömeg. De ami a formálást formálássá teszi, az még meg sem jelent a létben." 

Jó filmnézést, jó elmélkedést!

 




Ez a film rólunk szól. Az életünről itt a Földön.

A Földön, amely a Naprendszer egyik bolygója, a Tejútrendszer nevű galaxison belül.

A földi tudomány jelen állítása szerint, nem tudunk olyan másik bolygóról a világegyetemben, mely életet hordozna. Ez az elmélet mára megdőlni látszik, és egyre többen, köztük "hivatalos" személyek is nyíltan kimondják, hogy a Földet évezredek óta látogatják Földön kívüli civilizációk képviselői.

De ez a film most nem erről szól. Kimondottan lakóhelyünről a Földről, a kék bolygóról szól, szárazföldjeiről, vizeiről, élővilágáról, élen velünk, a "teremtés koronáival"...

Homo sapiens ugye, az "értelmes ember"... Két lábon járunk, fejlett agyvelőnk van, gondolkodunk, beszélünk, képesek vagyunk az elvonatkoztatásra, kultúrákat hozunk létre. Vallásos, hitbeli életünk van, hisz próbálunk kinyúlni szűk korlátaink közül. Bánunk valahogy egymással, és a többi élőlénnyel: állatokkal, növényekkel, magával a Földdel...

Csodálatosak vagyunk, és "zakkantak" vagyunk.

Mi zajlik itt a Földön?

Milyen hely ez?

Miért vagyunk itt?

Lássuk be, bármennyire is próbáljuk elfedni és feledni, az élet itt, így, nem "fenékig fejföl". Itt rossz is van, szenvedés van, betegség van, halál van. A múlandóság árnyékában élünk.

Mi hajt mégis ide, miért születünk ide?

A film címe Samsara, ami szanszkrit nyelven létforgatagot jelent. A keleti tanítások szerint, az emberi lélek addig és addig születik újra a Földre, amíg meg nem tisztul, és meg nem szabadul vágyaitól.

"A múlt beteljesületlen vágyainak emléke csapdába ejtett energia, amely önmagát személyként nyilvánítja meg. Amikor töltése kimerül, a személy meghal. A beteljesületlen vágyak tovább kerülnek a következő születésbe. A testtel való önazonosulás folyvást friss vágyakat hoz létre, és ennek addig nincs vége, amíg a kötöttség ezen mechanizmusa világosan megértésre nem kerül. A világosság fog megszabadítani, mert addig nem tudsz lemondani a vágyról, amíg annak okait, és hatásait világosan meg nem érted." (Sri Nisargadatta Maharaj)

És most nézzük a filmet, melyet 5 éven keresztül, 5 kontinensen, 25 országban forgattak.

Képeskönyv rólunk. A Földünről, és az emberről...

Ez az alkotás nem állásfoglalás, és nem kínál megoldást sem.

Csak megmutatja ami van, és ránk bízza a következtetések levonását...

 




"Azt mondjuk, hogy az idő múlik. Az Idő pedig azt mondja, hogy az emberek múlnak el..."

Különleges hangulatú, meditatív film a Tibetben a lélek.

Tolvaly Ferenc a nyugalmat, harmóniát és a csendet szeretné megtalálni, ezért zarándokol el Tibetbe, a Kailásza szent hegyéhez.

Tiszta lappal indulni. Kiszabadítani tudatát a test rabságából. Ez az, amire minden kereső vágyik végsősoron.

Egy ősi tibeti ima szerint így fohászkodik:"Ó Himalája hegyek anyja, hegyek öregje, hegyek legnagyobbika, mosd tisztára a lelkem, mosd le a bűneimet!" 

A Szent Hegy megkerülése közben, meg kell küzdenie a test és a lélek gyengeségével és a magánnyal. A légszomjjal nehezített monoton gyaloglás a szeles, kietlen úton, a fenséges hegyek tekintetétől kísérve, kimossa belőle a múlt fájdalmait, és megérti a buddhista üresség értelmét, mely nem más, mint mentesség a kondicionált elme zavargásától. Maga a Csend.

"Itt nem találunk erdőt, áthatolhatatlanságot. A köves táj nem kedvez a titkolózásnak. Nem szereti a nedvességet és a korhadást. A fű édes illatát a por és a kő csípős szaga helyettesíti. Állandóan kőre lépek. Mindig csak kőre. Még a ritkás földdel borított talaj is tiszteli a kövek túlerejét. Lassacskán az üresség szimbólumai lesznek. Az állandó ismétlésben a kő és kő közti határ eltűnik. A köveken való lépdeléssel az üresség, a legfőbb buddhista elv elveszíti elvont jelentését. A kőágyon tapasztalt üresség és az egyedüllét eggyé válnak."

Ahogy kint, úgy bent. Nincs lehetőség az elme kalandozására, burjánzására. Nincs semmi külső támpont számára. A majmok módjára ugráló gondolatokat sorban felfalja a hatalmas Csend. 

A zarándok eljut a Semmibe, Istenhez...




A Halk Fuvola egy nagyszerű beavató film, melynek minden egyes mondatára érdemes odafigyelni.

Akárcsak egy népmese, a hős beavatásának útját meséli el az Önvaló titkába.

A kezdeti lágy fuvolaszót a harci dob acélos hangja töri meg: kezdődik a küzdelem!

Cord (Húr) a tudás birtokosát, a mindentudás Könyvét őrző Zetant keresi. Útján találkoznia kell, és meg kell küzdenie a saját belső démonaival, melyek külső próbatételként jelennek meg.

Az ego bohóckodó, de hátulról támadó majmával, az ösztöneit elsorvasztani kívánó fanatikussal, a sivatag rózsájával, és rajta keresztül a ragaszkodás pusztító erejével, valamint a látszat alapján ítélés megtévesztő mérgével.

Útját vak, fuvolán játszó mestere kíséri végig, aki mint kiderül, mindent lát ami lényeges... A film zenéje a halk fuvolaszó, amely talán az Önvaló belső hangját hivatott szimbolizálni.

A filmet érdemes legalább kétszer megnézni, mert telis-tele van szimbólumokkal és üzenetekkel!

Íme néhány kedvenc idézet:

"Az én képességeim nem azért vannak, hogy lenyűgözzenek téged!" (A vak mester mondja Cordnak, aki letaglózva nézi, hogy a tanító milyen csodálatra méltóan harcol, és szóvá is teszi ezt.)

"- Mióta vagy vak?" - kérdi Cord. "Mióta vagy TE vak?" - kérdez vissza a mester.

"Kettőnk közül te vagy az, aki nem lát. Megvakít az, amit látsz!"

"Cord, minden pillanat, ami eltelik, változtat téged. Nem birtokolod, nem birtokolhatod még önmagadat sem. Hogyan remélheted, hogy birtokolhatsz valami, vagy valaki mást?"

Köszönjük a flm fordítását Szabad Gondolat-nak! Nagyszerű munka!

Innen letölthető: https://gloria.tv/video/NegPAYWqfcQ

 

 

 




Mumbaiban, az indiai "Legyen ön is milliomos" stúdiójában a játékos egy fiatalember, aki egy telefonközpontban dolgozik kisegítőként. Vele szemben Vágó István indiai kiadásban: a minden hájjal megkent játékvezető, aki lekezelő gúnnyal bánik a fiúval.

A játék halad előre, nehezednek a kérdések, gyöngyözik a veríték a játékmester homlokán, fokozódik az izgalom a színfalak mögött, mert a fiú, akiből nem sokat néztek ki, sorban megválaszolja a kérdésket. Csal, szerencsés, zseni a fiú?

A játék szervezői csalásra gyanakszanak és brutális rendőrségi vallatásnak vetik alá, hisz elképzelhetetlen, hogy egy gettóból, egy nyomornegyedből származó fiú képes legyen arra, hogy olyan kérdéseket válaszoljon meg, melyeken nagytudású, művelt emberek véreztek el korábban.

Senki sem tudja felmérni, hogy Jamalt maga a Nagymester, az Élet tanította meg mindenre amit tud. Saját bőrén tapasztalta meg a szenvedéseket, amelyeken keresztül a tudás birtokába jutott.

Édesanyjuk halála után bátyjával csak saját magukra és egymásra számíthatnak a túlélés kőkemény játékában, szemben azokkal a körülményekkel, melyek folyamtosan kikezdik létüket. Ezek ellenében fennmaradni jóval nehezebb, mint egy vetélkedőben győzni... A túlélésért folytatott harc folytán olyan képességeket kénytelenek kiaknázni magukból, melyek minden képzeletet felülmúlnak. (vonatkozó írás: Felhősuli, a jövő iskolája)

A film lenyűgözően játszik az idősíkokkal: a stúdióban helyesen megválaszolt kérdés behúzza a mögötte rejlő eseményeket, mígnem összeáll egy nehéz gyermeki sors története, annak sok tragikus és humoros vonatkozásásval.




Ha engem kérdeztek, nincs már messze az a nap, amikor hivatalosan is közzéteszik azt az információt, hogy földünket idegen planéták lakói látogatják már jó ideje.

Van olyan ufó szakértő aki azt mondja, hogy pillanatnyilag ez a legfontosabb dolog a bolygónkon, és mégsem beszélnek róla.

Egy biztos: ez a klauzúra, ez az eltitkolás nem tartható fenn sokáig!

Hamarosan, április 22.-én bemutatják Steven Greer filmjét a Szíriuszt, melyben egy mindössze 15 cm-es idegen lény csontvázát is be fogják mutatni, melyet az Atacama sivatagban találtak. Íme a film bemutatója: Szíriusz.

„Az embereknek meg kell érteniük, hogy az ufók és a földönkívüli intelligenciák körüli titkolózásnak igazán semmi közük nincs az idegenekhez. Ennek azokhoz az emberekhez és ahhoz a hatalomhoz van köze, amely a nagyvállalatokra és pénzügyi érdekekre támaszkodik, s nem akarja, hogy az igazságot megtudjuk.”- nyilatkozta dr. Greer.

A titkosítás igazi oka az, hogy fennmaradjon az a meggyőződés, hogy főként a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, földgáz, kőolaj) azok, melyek biztosítják az életünkhöz szükséges energiát, mely napjainkra a fogyasztói társadalmakban iszonyatos mennyiségben szükséges. Ez totális kontrollt tesz lehetővé.

„Ez igazán a legnagyobb el nem mondott történet” – mondta Greer. „Mihelyt az emberek megértik, hogy a titkos programok kiderítették, miként működnek az ufók, rájönnek, hogy már nincs szükségünk olajra, szénre vagy nukleáris energiára. Ez az az igazság, amely a titkosítást indokolttá tette.”

Ha felfedik a földönkívüliek látogatásait, elkerülhetetlenül terítékre kell kerüljön az is, hogy vajon miféle energiával, miféle meghajtási rendszerekkel tudnak utazgatni a kozmoszban az idegenek...

Az alábbi dokumentumfilm egy nagyon jól összeszedett, konkrétumokban bővelkedő anyag, nézzük nyitottan, előítélet és félelem nélkül, hisz mint azt a legvégén mondja az egyik kutató, az Értelem uralkodik az egész univezumban, és erre bizton támaszkodhatunk mindig!

Legalábbis szerintem.

 




Oldalak

Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum