Jelenlegi hely

Címlap » Írások

Expresszó

Ilyen áron a Táncsics díj nem kell...

Egy történet onnantól válik igazán izgalmassá, amikortól az ember látni kezdi az események mögötti szellemi csomópontokat. Színházi hasonlattal élve, nem csak azt nézi már, hogy mit játszanak a színpadon a színészek, hanem kezdi kiismerni a rendező gondolatait. Aztán még beljebb, és még beljebb hatol a megértésben, és megpillantja a csírát: miből nőtt ki ez az egész?

A Szaniszló Ferenc Táncsics díja körül kialakult hisztéria emlékeztet engem arra, ami ByeAlex körül volt pár hete... A régi tiltakozása az új ellen, a bekövesedett, belül már sokak által meghaladott értékrend, próbálja visszaszorítani az újat! Pedig nagyon feszít már az a kígyóbőr!

Ki az igazi ellenség?

Nem tudom, ki látta az Egy ágyban az ellenséggel című filmet?

Mint sok népszerű mozifilmben, ebben a történetben is az a helyzet áll elő, hogy kiderül, a főhős igaz ellensége éppen az a személy, aki a legközelebb áll hozzá, és leginkább megbízik benne. Persze ő az, akire hősünk legkevésbé gyanakszik, hisz emberünk azt érzi, ő a legjobb barátja, szinte jobban megbízik benne, mint saját magában. Hallgat bizalmasa tanácsaira, csak az a bökkenő, hogy a sok "jótanács" ellenére egyre rosszabbul mennek a dolgai...

A kincs

Mindig is voltak olyanok, akik azt állították, hogy az emberi életnek magas rendű hivatása van, és meg akarták találni azt. Jézus is beszél egy kincsről, egy gyöngyről, melyet ha megtalál a hajó tulajdonosa, odaadja az egész rakományt, és csak a gyöngyöt tartja meg. Beszél egy nagy halról is, melyet ha kifog a halász, csak ezt a nagy halat őrzi meg, és az összes többit visszadobja a tengerbe. Egy idő után kíváncsi lettem, hogy mi is lehet az a kincs, az a nagy hal, melyért minden földi jót oda lehet adni...

A szűk ösvényen

Indiában, teljesen elfogadott dolog az, ha valaki annak szenteli az egész életét, hogy elérje a megvilágosodást, és semmi mást nem "csinál". Ez ott, az élet egy igen magasrendű "felhasználásának" számít,- mi nyugatiak nem is értjük ennek a jelentőségét, vagy csak igen kevesen. Nyugaton a szűk ösvény, melyről Jézus is beszél, mára már majdnem teljesen bezárult. A mi társadalmunk nem ismeri fel, és nem ismeri el a szellemi embert, mert nincs tudása a spirituális útról. Nem tudja megkülönböztetni az eltökélt keresőt, aki azért marad távol a világ dolgaitól, hogy teljes figyelmével az Istennél legyen, a naplopótól, aki tunyaságból semmi hasznosat nem kezd az életével...

Ébredések

Tudjuk, hogy ami 20 évvel ezelőtt science fiction-nak számított, az ma már bőven valóság...A technikai fejlődés szédületes, alig lehet követni! A szemünk előtt válnak valóságossá olyan dolgok, amelyeket elképzelni sem tudtunk korábban. Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy egyesek már tudják, biztosan tudják, hogy ez a mi világunk nem valóságos. Egy álom... Talán az életünk, melyet agyondédelgetünk és amelytől szenvedünk is, csak egy álom! Tünékeny, szétfoszló, irracionális, nincs valós alapja és léte. Csupán hitünkkel, ráirányított figyelmünkkel gyúrjuk ennyire szilárddá és állandóvá, ha kivesszük belőle a ragasztóanyagot, az igazságába való hitet, és elfordítjuk róla a figyelmet, eltűnik, mint a pára...

K-PAX-i gondolatok

Mit szólnátok hozzá, ha egy napon találkoznátok valakivel, aki azt állítja, hogy nem a mi bolygónkról való, hanem csak látogatóban van a Földön? Sőt, azt állítaná, hogy nem is a mi naprendszerünkből, hanem egy másik galaxisból érkezett... Azt gondolom, az emberek jó része azt gondolná, hogy az illető őrült, és kezelésre szorul, mert téveszméi vannak. Kevesen lennének azok, akik azt mondanák: nincs ebben semmi rendkívüli, hisz a Valóság sokkal de sokkal kiterjedtebb, mint amit az emberi elme fel tud fogni. A K-PAX tipikusan egy tudattágító film. Úgy kezdődik az egész, hogy egy különös idegen bukkan fel a semmiből egy vasúti pályaudvaron, és vétlenül, egészen hirtelen, rendőrségi eljárás áldozata lesz. Nincs sem csomagja, sem vonatjegye, viszont sötét napszemüveget visel, mert elmondása szerint túl erős a fény ezen a bolygón...

Az elme fogságában

Születésünnkel behangolódunk a három dimenziós világ rezgésszámára, majd fokról- fokra teljesen azonosítjuk magunkat azzal a fizikai testtel, melyet azért teremtett a Tudat, hogy hordozzon itt bennünket. Az elme a tapasztalás eszköze itt a materiális síkon, amely igazából egy profi intézőnek felelne meg, aki "ismeri" az adott létsík viszonyait  és remekül eligazgatja a Lélek dolgait. Ám az elménk  beleült a trónusba, mely a Szívet illetné, teljesen átvette a kormánybotot és az érzékszervekkel tapasztalható fizikai világra irányítja figyelmünk nagy részét. Szinte tökéletes "emlékezetkiesést" szenvedtünk el, már nem tudjuk, hogy kik is vagyunk... Tévesen azonosítjuk magunkat a hústesttel, és az egos-elménkkel, amely önmagát egy különálló, leválasztott és veszélyeztetett entitásként érzékeli. Itt kezdődnek a szenvedéseink...

Élő mátrix

Nem lehet nem észrevenni, hogy az illúzió fátylai sorban felszakadoznak, és egyre több válik láthatóvá a Valóságból azon elmék számára, akiknek nem elég már a látszatvilág, ezért kellően nyitottak és hajlandóságot mutatnak az ébredésre. Jó hír, hogy a modern fizika kezd tényleg összeérni az ősi szellemi tanításokkal. Egyre többször hallani információ alapú gyógyításról, kvantumtudatról, tudat alapú létezésről. Ennek  jelentősége felmérhetetlenül nagy, hisz teljes paradigmaváltást eredményez, és megadja a választ a régóta makacsul fennálló: szabad akarat vagy végzet kérdésre is...

Csodás hasonlóságok

 
A csoda ott kezdődik (kezdődhet), ahol megáll az ész(!), abban a lenyűgözöttségben, amellyel "nem értjük", miként ismétlődhet ugyanaz a szín és mintázat egy pillangó szárnyain és egy ásvány erezetében, holott nem is ugyanabba a biológiai családba tartoznak! Sőt, az egyiket élőlénynek tartjuk, a másikat meg nem. "Tudományos" szemmel nézve semmi közük egymáshoz!!
A "csodás" ember viszont látja, és beleborzong abba, hogy a Teremtő ugyanazt az ideát öntötte anyagba a rovar és a kőzet megformálásakor, ugyanazt az ősképet álmodta bele ebbe a világba...

Merj változtatni!

Mi az az erő, mely megtorpantja a lábakat, melyek odavisznek? Gondolkoztatok már mélyrehatóbban azon, hogy mi az az érzés, mely megbénít, lefagyaszt oly sokszor, mikor ismeretlen helyzetbe kerülünk, vagy egy olyan határhoz, mely úgymond körbeveszi jól megszokott, ismert világunkat?

Oldalak

Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum