Jelenlegi hely

Címlap

Ébredések

Tudjuk, hogy ami 20 évvel ezelőtt science fiction-nak számított, az ma már bőven valóság...A technikai fejlődés szédületes, alig lehet követni! A szemünk előtt válnak valóságossá olyan dolgok, amelyeket elképzelni sem tudtunk korábban.

Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy egyesek már tudják, biztosan tudják, hogy ez a mi világunk nem valóságos. Egy álom.

Mondja valamelyikünk az éjszakai álomról, hogy az valóság? Azt hiszem, elenyészően kevesen. Legtöbben azt gondoljuk, hogy az álom nem valóságos, hanem a képzeletünk szüleménye.

Léteznek emberek, a mindenkori beavatottak, felébredettek, akik ugyanúgy tényként kezelik, hogy ez a mi valóságosnak hitt világunk álom, mint ahogy mi nem sietünk reggel a fürdőszobába megnézni, hogy tényleg ott fürdőzik-e az álombeli krokodil, vagy nem tervezzük, hogy azzal a luxusautóval hajtunk el délelőtt, amelyet éjszaka megálmodtunk a házunk elé. Tudjuk, hogy nem valóságos.

A felébredett Mesterek tudják, hogy ez a világ ugyanolyan álomszerű, mint az, amit mi is álomként érzékelünk.

Hogy honnan tudják ilyen biztosan?

Onnan, hogy felébredtek ebből az életnek nevezett álomból.

Nagy bölcsességről tennénk tanúbizonyságot, ha legalább nem tartanánk teljesen kizártnak ezt  a felvetést...

A felébredettekkel erről vitázni oly hiábavaló lenne, mintha félálomban próbálnánk meggyőzni ébren lévő barátunkat arról, hogy de igenis, a fürdőkádban ott van az álombeli krokodil...

Legtöbben az álmokat zavarosnak érezzük, ahol minden mindennel összekeveredik. Mintha rosszul lenne összeszerkesztve, valószerűtlen elemeket tartalmaz, túlzásokat, furcsaságokat.

Előfordul, hogy olyan kellemes, feltöltődött állapotban ébredünk egy álom után, hogy akár napokig a hatása alatt vagyunk. Néha azt meséljük, hogy az álomban átélt élmények messze meghaladják az ébrenlétben átélteket, földöntúli boldogságot élünk át.

Előfordul az is, hogy álmunkban szörnyűségek történnek velünk, üldöznek, eltévedünk, bajban vagyunk, meghal egy szerettünk, vagy éppen mi magunk halunk meg... Ilyenkor verejtékben fürödve ébredünk, és óriási megkönnyebbülést élünk át: de jó, hogy csak álom volt az egész és nem valóság!

Mi történik álmunkban?

Aki egy kicsit is jártas a pszichológiában, az tudja, hogy álomban a tudatalatti képei kivetülnek, megelevenednek, és mindez, azt a célt szolgálja, hogy szembenézhessünk velük, és valahogy reagálhassunk rájuk. A félelmeink, szorongásaink például szörnyek alakját öltik magukra, hogy valamiképpen megküzdhessünk velük, vagy éppen elmeneküljünk előlük.

Nos hihetetlen, de a beavatott Mesterek elmondása szerint az általunk ébrenlétnek nevezett állapotban hajszálpontosan ugyanez történik!

Az elménkben szunnyadó hajlamokat, maga az elme vetíti ki körénk, éppen azért, hogy szembesülhessünk velük, és viszonyulhassunk valamiképpen hozzájuk. Ezek a hajlamok csírák, ezekből "kel ki" a világunk. Lehetnek ezek vágyak, hitvilágok, szokások, gondolatok, emlékek, elkezdett és begubancolódott kapcsolati gócok stb.

Ezek a kivetülések a világunkként mutatkoznak meg, és mi valóságosnak fogadjuk el ezt a képzeletvilágot tudatlanságunknál fogva.

A felébredés annak tudása, hogy mindez a "fejünkben van", belőlünk ömlik elő, és nincs szilárd léte.

Ezt az állapotot, melyet ébrenlétben élünk át, nevezzük mi valóságnak. De ha pontosak akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy kineveztük valóságnak.

Felébredünk reggel, és megjelenik a valóságunk. Kibontakozik. Minden reggel újra megszüljük a világunkat. Erről énekel Cseh Tamás a Képek dalában.

Jönnek a képek, és mi hitünkkel, figyelmünkkel összefüggő valósággá szőjük. Igen, a ragasztóanyag a figyelem és a világ valóságosságába vetett hit, enélkül a valóságunk ugyanolyan szertefoszló és illékony, mint az álom... Nézzétek meg azokat az embereket, akiknek az elméje megbetegszik, és a "ragasztóanyag" nem fogja már össze a képeket! Milyen széthulló a világuk! 

Világunkat logikusnak, összefüggőnek tapasztaljuk, és elfogadjuk valóságnak. Ez a valóság, ami igaz és komoly, amaz az álom, ami irreális, és mint olyat, fenntartással kell kezelni. (A megváltozott tudatállapotokról, például a meditációban megjelenő gondolat nélküli tudatosságról most ne essék szó.)

Érdekes talán, de eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a valóságunk valóságosságát.

Ha valaki azt kérdezi, hogy: "Mitől vagy olyan biztos benne, hogy ez valós?", akkor úgy nézünk rá, mint fantasztára... Ennek aztán elszabadult a fantáziája!

Úgy nézünk rá, mint néztünk volna arra a 80-as években, aki azt mondta volna, hogy eljön az idő amikor az utcán sétálsz, és egy kis készüléken keresztül beszélgetsz az Ausztráliában élő unokatestvéreddel, úgy, hogy közben látod is őt, nem csak a hangját hallod.

Tényleg, miért vagyunk annyira biztosak benne, hogy amit érzékelünk az valóság? Miért?

A legnagyobb érvünk erre, hogy: "De hát mások is látják!"

De megkérdezhetnénk ekkor: "A másik embert, aki szintén látja a világot, azt ki érzékeli?"  "Én." "Tehát te. Mindenkit, aki alátámasztja az igazadat, hogy a világ létezik és valós, azt te érzékelsz. Nemde?"

Gyenge lábakon áll ez a bizonyíték, azt hiszem...

Én érzékelem. Egyetlen tanúja vagyok a világomnak. A világnak. Ez "zúzós"!

Ugyanúgy, mint ahogyan éjszaka fekszem az ágyamban, és a testem nem mozdul, de bennem világok bomlanak ki, és valóságnak élem meg azokat, nos ugyanígy lehetséges, hogy ez az élet egy másik szintű lényem álma??? 

Ugyanúgy, ahogy életemre nem gyakorolnak markáns hatást az álombeli alakjaim, ugyanúgy az én életem sem befolyásolja különösebben azt, aki az életemet álmodja?

Az Isten álmai vagyunk? Azért ez nem hangzik olyan rosszul...

De miért tűnik ilyen valóságosnak ez az élet nevű álom, ha tényleg álom?

Az igaz, hogy éjszakai álmomban sem kételkedem az ott megélt dolgok valóságosságában, csak akkor tudom, hogy álom volt, amikor felébredtem.

Szédületes, nemde?! Szinte elviselhetetlenül fura. Szombat esti filmnek jó, na de valós felvetésnek?!

Talán itt az ideje, hogy közel engedjük magunkhoz az elképzelést: az életünk, melyet agyondédelgetünk és amelytől szenvedünk is, csak egy álom! Tünékeny, szétfoszló, irracionális, nincs valós alapja és léte. Csupán hitünkkel, ráirányított figyelmünkkel gyúrjuk ennyire szilárddá és állandóvá, ha kivesszük belőle a ragasztóanyagot, az igazságába való hitet, és elfordítjuk róla a figyelmet, eltűnik, mint a pára...

Talán itt az ideje, hogy megkérdőjelezzük betonbiztosnak hitt világképünket, és új mezőkre merészkedjünk...

Manapság egyes tudósok az anyagi valóságot már nyíltan holografikus kivetítésnek nevezik, követve azokat a szellemi tanításokat, amelyek az anyagi valóságot már régóta látszat-valóságnak tekintik.

A világegyetem maga egy óriási hologram, szó szerint egyfajta kép vagy elmeszülemény, amit legalábbis részben az emberi elme hoz létre.

Bohr azt mondja: "A tudatosság és az anyag egyazon valami különböző aspektusai, s e valami gyökerei burkolt rendezettségben vannak. Sem az idő, sem a tér nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények."

Mooji jamaicai mester nagyon jól elmagyarázza ezt  a következő pár perces videóban:  Én vagyok te.

Olvastam régebben valahol a következő kijelentést: "Fantázia az egész világ, és Ő a valós a valóságban. Aki ezt megérti, ismeri a lét minden titkát."

Ez legyen a végszó!


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum