Jelenlegi hely

Címlap

Csodás hasonlóságok

Ha az ember folyamatosan párbeszédben van a környezetével, mindig lehetősége van, hogy többet tudjon meg a világmindenségről és önmagáról.
Így történik ez velem is.
 
Elküldtem az általam "csodás hasonlóságok"-nak elnevezett képsort (klikk rá!)egy igen művelt és érzékeny barátomnak, aki visszaírta, hogy ezen az anyagon keresztül milyen jól lehetne tanítani az eidosz és a hülé kapcsolatát.
Micsoda? Eidosz? Hülé? Régen volt filozófia óra...
Én magam elintéztem a dolgot azzal, hogy "hű de szép!", de úgy látszik, hogy nyílik itt egy ajtó, amelyen be lehet menni, a jelenség mélyebb és magasabb megismerését remélve. Így hát utánamentem a dolgoknak.
És valóban, az ajtó az érzékelés világát választotta el a Létezés világától.
 
Pláton és Arisztotelész gondolatainak erdejében találtam magam.
Modern emberként, nem csak őseim hagyományától és az emberiség szellemi hagyatékától vagyok elszakadva, de sajnos már az ókori görög műveltségtől is. Homályban keresgélek, hogy találkozhassak a nagy lelkekkel gondolataikon keresztül, hegyezem a fülem, hogy meghalljam mit súgnak...
 
Pláton azt mondja, hogy két világ van.
Van a keletkezés térben és időben elhelyezkedő világa, és van a létezés világa, mely változatlan és örök és csak a gondolkodás számára férhető hozzá. Itt tündökölnek az ideák.
Az ember, mint barlangban leláncolt lény, ebből valóságos világból semmit sem lát, csak árnyakat melyek a barlang falára vetülnek a távoli fényforrás sugarainak visszaverődéseként.
A másik világ a teremtett világ, benne az érzékelés tárgyaival, melyek állandóan változnak ezért tulajdonképpen megismerhetetlenek. Változó részüket, az anyagot, Arisztotelész hülé-nek nevezte el.
 
A teremtett világ a mi barlangunk, de nem kötelezően!
 
Nézzük csak a rovarok-ásványok képsort!
Látjuk a szemünkkel, felfogjuk a tudatunkkal, hogy: ahá, ez lepke, az meg egy kő. Ismerjük a formáját, megtanultuk már az óvodában, hogy a lepkének két szárnya van, stb., aztán biológia órán, hogy a rovarok családjába tartozik stb. Az elme felismeri és beazonosítja a világ jelenségeit, de nem tud mindenre magyarázatot adni!
 
A csoda ott kezdődik (kezdődhet), ahol megáll az ész(!), abban a lenyűgözöttségben, amellyel "nem értjük", miként ismétlődhet ugyanaz a szín és mintázat egy pillangó szárnyain és egy ásvány erezetében, holott nem is ugyanabba a biológiai családba tartoznak! Sőt, az egyiket élőlénynek tartjuk, a másikat meg nem. "Tudományos" szemmel nézve semmi közük egymáshoz!!
 
A "csodás" ember viszont látja, és beleborzong abba, hogy a Teremtő ugyanazt az ideát öntötte anyagba a rovar és a kőzet megformálásakor, ugyanazt az ősképet álmodta bele ebbe a világba.
 
Az eidosz a látás számára megjelenő forma, az idea viszont nem itt a teremtett világban van, hanem az ősképek számunkra titokzatos világában!
Az ideák világát az emberi lélek nem itt a földön ismeri meg, hanem az ideák világában szemléli őket. -mondja Pláton. Úgy jön ide, hogy hozza magával az őskép ismeretét, így a képmásokban képes felismerni az eredeti ragyogását...
Ezért vagyunk képesek megkülönböztetni a szépet a csúnyától a jót a rossztól. A hitvány dolgoknak nincsenek ideái.
 
Menjünk tovább.
Ha a lepke és a kő hoz egy ideát ebbe a világba, akkor hozunk mi is! Hogyne!
Az asztrológia ősi tudománya tulajdonképpen ezen a talapzaton áll. Például minden oroszlán jegyű (oroszlán napjegyű) személy valahol ugyanazon őskép leszármazottja, vagy mondhatnánk azt is kissé közönségesen, hogy ugyanazon a problémán dolgozik...
 
Olvastam a minap a reinkarnációról egy nagyon rokonszenves megközelítésben. Dúl Antal, a Hamvas Béla hagyaték gondozója beszélt róla eképpen: a reinkarnáció során nem ugyanaz a személy, hanem a megoldatlan karmikus feladat születik meg újra! A Buddha például azt mondta, hogy mielőtt ő megszületett, előtte már tízezer ős dolgozott az ő karmáján.
 
Ha átfogalmazzuk az egészet a jelenlegi fogalmaink szerint, mondhatjuk azt, hogy mindannyian egy tökéletes idea lenyomatai vagyunk, és életünkben azon dolgozunk, hogy ehhez az ideához közelebb kerüljünk vagy akár meg is valósítsuk azt.
"Lehet, hogy tízezer ember dolgozott már az én sorskérdésemen, de ők még nem találták meg a végső választ, s most én is bejelentkeztem rá, hogy a rejtvényt a saját életem laboratóriumában megoldjam, vagy legalábbis egy keveset belőle feldolgozzak." -mondja Dúl Antal.
 
Nézzük meg újra a képeket "új tudásunk" fényében.
Minden a szemünk előtt van,-ez a legbosszantóbb!
"Ismerd meg, ami színed előtt van, s ami előled elrejtett, nyilvánvalóvá lesz számodra." mondja Jézus az apokrif Tamás evangéliumban.
 
Csak a látást, a látás művészetét kell megtanulni, és feltárul minden. Csak a látást...
 
 
 
 

Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum