Jelenlegi hely

Címlap

Hogyan faragjunk bálványokat? - 1 rész

A jaipuri maharadzsa összegyűjtötte a város vak embereit. Közéjük vezetett egy elefántot.

Milyen az elefánt? - kérdezte.

Aki az ormányát tapogatta, így felelt:

- Az elefánt egy vastag tömlőhöz hasonlít.

Aki a lábát fogta:

- Az elefánt olyan, mint egy hatalmas oszlop.

Aki a fülét:

- Vékony kis bőrredő az elefánt.

Ez a történet azért jutott eszembe, mert kitűnően szemlélteti azt, hogy - kevés kivételtől eltekintve - mindannyian többé-kevésbé vakként élünk ebben a világban. A szobába bevezetett elefántnak megragadjuk valamely részét, és az alapján képet alkotunk magáról az elefántról...

Személyes létünk együtt jár az állásfoglalással. Nap, mint nap kénytelenek vagyunk valamilyennek lenni, és valamilyennek gondolni, tapasztalni a létet, amíg meg nem szabadulunk a személyiségünktől, és ezzel együtt a világ "valamilyenségétől".

Megesik néha az is, hogy rendkívüli események törik meg a mindennapokat, melyek rendkívüli állásfoglalásra indítanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy milyen is az "elefánt". Ilyen volt a közelmúltban, Erőss Zsolt hegymászó eltűnése, akinek nyoma veszett  társával együtt a Kancsendzönga megmászása után.

A történet nagyon sokrétű, összetett, így szinte mindenkiből kiváltott valamiféle reakciót.

A szokványostól merőben eltérő történés a legalkalmasabb tükör, az emberben pillanatnyilag fellelhető motívumok leltárba vételére.

A hegymászó legenda eltávozásának kapcsán alapvetően két radikálisan eltérő tábort különíthetünk el: az álmait és céljait töretlenül követő hős előtt tisztelgőket, és azokat, akik értetlenségüket, sőt megvetésüket fejezték ki a családját és kisgyermekeit hátrahagyó önző ember iránt.

Felmerül a kérdés: mi tehát az igazság?

Tapogatjuk az elefántot a sötét szobában.

Ki melyik részét ragadja meg?

A fent említett, két gyökeresen eltérő szempont közötti kontinuumon számos egymástól eltérő vélemény létezik, ki-ki beállítódásának, és ezen felül tudatossági szintjének megfelelően foglal állást, de vannak akik a horizontális síkon kívülre helyezkednek, és metafizikai, vagy éppen társadalmi szempontból vizsgálják meg a hegymászók eltűnésének esetét.

Az esemény üres a szó buddhista értelmében, ami azt is jelenti, hogy mindent magában foglal. Tükröz.

Roppant érdekes! Mint mondottam fentebb, mindenki saját arcát pillanthatja meg a szerencsétlen kimenetelű csúcshódítás értelmezésében. Egyáltalán nem is érdemes egy tárgyilagos, elfogulatlan igazságot keresni, mert nincs!

Tulajdonképpen játszhatnánk azt is, hogy: "Mondd meg, hogy mit gondolsz Erőss Zsoltról, és megmondom ki vagy!"

Senki sem tudhat meg semmilyen igazságot Zsoltról, csakis saját magáról!

Aki megérti azt, hogy nincs olyan, hogy Erőss Zsolt igaz története, csak saját személyes történetem, vagy közös emberi történetünk létezik Erőss Zsolt tükrében, az a Valóság szemébe pillanthat.

Az általunk érzékelt világ saját kivetülésünk, ezért bármelyikünk megtudhatja, hogy ezen életében főként milyen "témán" dolgozik, és éppen hol jár ebben, ha megvizsgálja, az eseményhez fűződő gondolatait és érzelmeit.

Ugyanezen elv alapján, a rendkívüli események éles, és felnagyított tükrében rápillanthatunk arra, hogy mi, mint emberi faj, milyen hibás mechanizmusokat működtetünk, melyek feltartóztatnak az előrehaladásban.

Egy jóbarátom, éppen egy társadalmi szintű rendellenességet pillantott meg az Erőss Zsolttal történtek tükrében, és írt egy cikket, amely egy nagyon szokatlan szemszögből mutat rá az eseményekre. A fenti példánknál maradván, mondhatnám azt is, hogy olyan részét ragadja meg elefántunknak, amely meglehetősen rejtve van.

A merész, leleplező hangvételű, következetes logikájú írás címe: Ki ölte meg Erőss Zsoltot?

A magam részéről nagyon érdekfeszítőnek és hasznosnak tartom ezt az írást, mert rávilágít egy olyan mechanizmusra, amely sokak előtt rejtve van, pedig ha rálátnánk egyre többen, sokkal előbbre juthatnánk. A jelenség neve: bálványképzés, hősképzés.

A magát Szabad Gondolatnak nevező szerző, a tükörbe belepillantva azt látja, hogy társadalmunk ("én, te, ő, mi, ti, ők") Erőss Zsoltból bálványt faragott, és ezáltal megöltük őt, illetve belehajszoltuk a hírnév, dicsőség, és nemzeti büszkeség bércein keresztül vezető halálba.

Meglátása szerint a média hathatós segítségével (manipulálásával) Zsoltból hőst, példaképet csinált a társadalmunk. 

Ez a mechanizmus úgy működik, hogy a mindenki bensőjében megtalálható Hős felébresztése és megélése helyett, az emberek közössége bizonyos külső személyeket ruház fel ezzel a tulajdonsággal, hőst farag belőlük, és rajtuk keresztül, közvetett módon éli meg a küzdést és a bátorságot.

A "kinevezett" hősre ily módon roppant teher hárul, hisz egymaga testesíti meg akár milliók hősiességét! A kinevezett hős nem mutathat megtorpanást, gyengeséget, "gyávaságot" sem, hisz ezáltal milliók érezhetik magukénak "kudarcát"!

Meglátásom szerint, különös "szerződés" jön létre a hős és a társadalom között: "mi bálványozunk, támogatunk téged figyelmünkkel, te pedig megküzdesz a 'sárkánnyal' mindannyiunk nevében."

A hős, és az őt érdeklődésével támogató társadalom mellé harmadiknak odaszegődnek a szponzorok, akik anyagi szinten támogatják a hőst, cserében azért a széleskörű figyelemért, melyben eladásra szánt termékeik részesülnek a hős révén.

Odaszegődnek a kereskedelmi mogulok, vagy gerjesztik az egész mechanizmust a médián keresztül?

Ha éberek vagyunk, ennél a pontnál a sorsunkat mélyen érintő összefüggéseket pillanthatunk meg a tükörben!

Bálványokat gyártunk, és bálványokat gyártanak nekünk! Szabad Gondolat ezt látta meg Erőss Zsolt tükörében.

Kiválóan megfigyelhetjük, hogy a televízió kereskedelmi csatornái, milyen professzionális szinten űzik a bálványcsinálást például a különböző tehetségkutató versenyek keretén belül, hogy aztán segítségükkel sok-sok terméket eladjanak nekünk, és ami még fontosabb, sok-sok ideát ültessenek a fejünkbe!

Miért káros a bálványozás?

Azért, mert ezzel a mechanizmussal önnön lényegünket újra és újra kihelyezzük a külvilágba, és az élet megélése helyett, "megéletjük" azt másokkal. Ezáltal lassan mindent kiadunk a kezünkből: a hősiességet, a felelősséget, a gondolkodást, a fájdalmakat, az igazi örömöket, a szabadságot. Mindent.

Megélik helyettünk a hőseink, sztárjaink, celebjeink, politikusaink, tanácsadóink, stb. akik végső soron szintén csak bábok, mert híján vannak a valódi tudatosságnak. Velük is csak megéletik a látszólag felfokozott, izgalmas "igazi" életüket.

Ki mozgatja akkor a szálakat? Ki éli az igazi életet? Ki éli el az életet a többiek elől?

Ki lopja el az életet?

Az lopja el az életet, aki ellopja a tiszta tapasztalást, és helyébe azt teszi, amit láttatni akar.

Aki visszaszerzi tiszta szemét, tiszta fülét, az visszaszerzi az életét.

Jézus nem véletlenül mondja a Tamás evangéliumában: "...ha a szemeket szem helyébe teszitek, és ha kezet kéz helyébe, és lábat láb helyébe, és képet kép helyébe, akkor fogtok bemenni a királyságba." (22. vers)

Aki sorban feltépi a fátylakat, elkezdi látni a Valóságot.

Szerintem érdemes ...

Hogy mi a valóságot elfedő bálványgyártás pontos receptúrája, azt a következő részből tudhatjuk meg ...

Folytatás: Hogyan faragjunk bálványokat-2. rész


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum