Jelenlegi hely

Címlap

Az élet vize

Nagyon mély értelmű jelenete az evangéliumnak az, amikor Jézus találkozik a szamáriai asszonnyal Jákob kútjánál. Szeretem ezt a jelenetet, mert szépen leképezi az emberi lény átfordulását, és az azt megelőző kétséget, álomkórt, melyet nem könnyű megtörni.

Nehéz, nagyon nehéz szerepet vállal bármely hírnök, aki a Földre akarja hozni az igazságot, az ember helyzetéről és feladatáról. Leleményesnek kell lennie, rendkívül kitartónak és türelmesnek.

De nézzük csak az emlékezetes jelenetet, amely egy kútnál zajlik le, azért egy kútnál, mert éppen a Forrásról kapunk tanítást.

Tudjuk mindannyian, hogy víz nélkül nincs élet. Fizikai létünk elengedhetetlen feltétele ez a titokzatos folyékony valami, és azt is tudjuk, hogy milyen kínzó a szomjúság. Nem véletlen tehát, hogy a Megváltó nem mással, mint a vízzel hozza összefüggésbe ezt a fontos tanítását.

Jézus tehát Jákob kútjánál Szamáriában beszédbe elegyedik egy asszonnyal, és inni kér tőle.

A nő a szokásos emberi sztereotípiák mentén reagál: hogyan lehetséges, hogy inni kérsz tőlem, holott a galileaiak nem állnak szóba a szamariaiakkal?

A Megváltó ezen a ponton megpendít egy húrt, mely az asszony értésére adja: ez a helyzet most nem a megszokott keretek között zajlik. Ezt mondja neki: ha tudnád, hogy ki vagyok, te kérnél inni tőlem, és én élő vizet adnék neked.

A szamáriai asszony újra a megszokott kereteken belül maradva, a kételkedés hangján válaszol: nincs is korsód, és a kút mély, hogyan mernél vizet? Vagy tán nagyobb vagy Jákobnál ki ezt a kutat adta nekünk?

Jézus anélkül, hogy tudomást venne minderről, "megteszi ajánlatát" az asszonynak:

„Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4, 13-14)

A szamáriai asszony végre kinyitja fülét és szívét, mikor ezt válaszolja: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.” (Jn 4, 15)

Mi tehát a különbség a két víz között?

Az, hogy a kút vize csak a fizikai életet, az anyagi test életét tartja fönn, mely egy idő után elpusztul, míg a tudás vize az örök életet, mert a szellem halhatatlan.

A halandó ember, aki nem ismeri igazi valóját, nem ismer mást, csak azt a vizet, mely haláláig minden életet fönntart és táplál a fizikai világban. Iszik és megszomjazik újra és újra, és keres szüntelen, kavarog nyugtalanul a világban, az anyagban keresve biztonságot. A szomjúság akárcsak a vágy, újra és újra föltámad, életről életre űzve az embert.

Az az ember pedig, aki megízleli az örök élet vizét a tudás által, megismeri kapcsolatát a Forrással (Istennel) már tudja hova tartozik és hová tart. Élete kitágul, nagy távlatokat kap, és a Forrást önmagában is fel tudja fakasztani.

A víz, melyet Jézus ad, nem más, mint a tudás arról, hogy az ember szellemi lény, és tanulni, tapasztalatokat szerezni jött a Földre, de vissaztérhet "Atyja házába" akárcsak a tékozló fiú, amikor megelégeli, hogy a disznópajtában él, az anyag börtönében...


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum