Jelenlegi hely

Címlap

Áldozatból ellenfél

Mottó:

"Minden játékban és átverésben mindig lesz ellenfél, és áldozat is mindig lesz. A trükk tudni, hogy mikor vagy áldozat, és hogyan leszel áldozatból ellenfél." (Revolver című film)

A Conchita Wurstról írt elemzéseim során elkerülhetetlenül eljutottam a Földön jelenlévő Rendszer (Mátrix) fenntartóihoz is, akiket nevezzünk illuminátusoknak. Ezzel a dologgal kapcsolatban érkezett olyan visszajelzés pár olvasótól, hogy az összeesküvés elméletek félelmet kelthetnek az emberekben, aminek következtében még jobban elveszíthetik az kontrollt az életük felett. Ráadásul az illuminati (vagy bármely külső ellenségkép) stabilizálhatja az emberi tudatot abban a tévhitben, hogy van külső ellenség, avagy az ellenség kívül van.

Rájöttem, hogy tényleg nem tisztázott, hogy mi a szándékom ezekkel az írásokkal...

Ekkor tevődött fel bennem a kérdés: Mi a károsabb? Ha bevisszük a köztudatba, hogy létezik egy háttérhatalom, amely professzionális módon manipulál minket, vagy az, ha nem beszélünk róla, és marad az értetlenség a különböző hajmeresztő jelenségekkel kapcsolatban, illetve a legkülönfélébb érzelmi reakciók.

A kérdést úgy is feltehetjük, hogy mi a célravezetőbb? Ha tudjuk, hogy a "terepen" ahol boldogulnunk kell, jelen van egy ilyen erő, vagy az, ha nem is foglalkozunk ilyesmivel, csak céltudatosan tesszük a dolgunk?

Ezen dolgok tisztázása késztet arra, hogy megírjam ezt az írást, és segítségül az egyik kedvenc filmemet a Revolvert hívom, ami éppen arról szól, hogy :"Használd a külső ellenséget a belső legyőzéséhez!"

Mindenki, aki valamennyire jártas az ezotériában, tud róla, hogy minden külső ellenség kivetülés, a benső polarizáltság megjelenése a külvilágban. Ez egy kétpólusú teremtési dimenzió, itt minden az ellentétek feszültségén és kiegyenlítődési vágyán alapul. A felébredés, megvilágosodás alkalmával éppen az történik, hogy ez a dualitás tűnik el, és vele együtt, a 3D minden szenvedése.

A védák elmondják, hogy a Lélek rezgése önmagában túl finom ahhoz, hogy ehhez a létsíkhoz kapcsolódjon (ide megszülessen), ezért először hozzá kell kapcsolódnia egy "éncsinálónak" (ahamkara) nevezett őselemhez, amely létrehozza az egyéni lelket, egót, vagy ahogyan a keletiek mondják dzsívát. Ez képes ráhangolódni a fizikai világra, jelszavai pedig: én, enyém, nekem. Ez a lehatárolt én (ego) vezet oda, hogy előbb-utóbb vetélytársként kezdjük látni a többi lényt, akik akadályoznak a minél nagyobb kielégülés elérésében, illetve egyenesen ellenségként jelennek meg, a fizikai dimenzió javaiért vívott küzdelemben. Kialakul egy belső polarizáltság: az Én őrzi az egység képzetét, mely az örökkévalóhoz kapcsol, az ego küzd a "lent lévő" személy érdekeiért.

Mivel azonban alapvetően mindenki Lélek, és vágyik az Egységre, az emberi elme minden erővel próbálja elfedni magában az ego önző, mások rovására történő érdekérvényesítését, és próbálja megőrizni legalábbis a jóság látszatát... Így jelennek meg a "külső ellenségek", akik rosszak, gátlástalanok, hiszen a látszólagos egyensúly csak így tartható fenn. Ha elfogadhatónak  tartom amit én csinálok, és még sincs egyensúly az életemben, kell találnom valakit, aki felelős ezért, és aki elront mindent. Na erre jók a külső ellenségek.

Az ego felmenti önmagát, jogosnak, szükségszerűnek állítja be a saját érdekérvényesítését, hatalmi vágyát, és minden rosszért a külvilágot teszi meg felelősnek. Ez a legnagyobb átverés, ami itt az anyagi síkon előfordulhat velünk...

Ez a csúsztatás ráadásul egyre kevésbé látszik, és egyre durvább. Megborzadunk attól, amit a külvilág tükrében látunk, de ahelyett, hogy a szemünket levennénk a tükörről és magunkra néznénk, dühösen, elkeseredetten karcoljuk a tükröt, és szét akarjuk törni. Erre mondja Jézus, hogy először vedd ki a gerendát a szemedből, és akkor megláthatod a szálkát a testvéred szemében.

A kollektív emberi tudatban is mindig volt külső ellenség, mert az emberből a sötét oldal mindig is "kikívánkozott". Régen az ördög volt "divatosabb", manapság főként a politikusok, bankárok, és szabadkőművesek "tartják a frontot."

Feltevődik a kérdés: hogyan juthat el egy ember odáig, hogy felismerje: egyetlen ellenség van, és az őbenne lakik, az összes többi, ennek az egynek a kivetülése?

Az ego azért vált ellenségünkké, mert eluralkodott bennünk, és folyamatosan elhiteti velünk, hogy a testünk vagyunk, ez az egy életünk van, "most vagy soha", és a harcot feleink rovására kell megnyernünk.

Adódik egy módszer a belső ellenség, az ego megismerésére, mégpedig a külső ellenség megismerése. Az érzelmek és folyamatos reakciók helyett értelmi tevékenységbe fogunk.

Először is, ellenségből ellenfelet kell csinálnunk. Mi a különbség?

Az ellenséget gyűlöljük, bár sokszor nem is tudunk róla semmit, csak a képzeletünkben hatalommal ruházzuk fel. Félünk tőle, és vagy fejetlenül harcolunk vele- amíg az erőnkből futja-, vagy dermedt passzivitásba, tehetetlenségbe süllyedünk. Az érzelmek dominálnak.

Az ellenféllel egyenrangúnak érezzük magunkat. Ismerjük valamennyire, hogy milyen, és tiszteljük is, de nem ruházzuk fel extra hatalommal. Nem félünk tőle betegesen, nem bénít meg az izgalom ha szembekerülünk vele. Az érzelmek helyett itt az értelem az uralkodó.

A modern ember drámája az, hogy nem ismeri a belső ellenségét az egóját, ezért a külvilágban ellenségei vannak és nem ellenfelei, akik megtaníthatnák önmagára. Mert az ellenfél tanít, az ellenség lepusztítja az embert...

Első lépésben fel kell ismernünk, hogy áldozatok vagyunk. Mindenki aki fél, az áldozat, nincs mese! Hiába leplezzük minden erőnkkel a félelmet, ha az átitatja minden gondolatunkat, minden döntésünket.

A következő lépésben leülünk sakkozni az ellenséggel azért, hogy megismerjük,  milyen is az, aki a "fekete bábúkkal" játszik? Ezen a ponton leszünk áldozatból ellenfél.

"Minden játékban és átverésben mindig lesz ellenfél, és áldozat is mindig lesz. A trükk tudni, hogy mikor vagy áldozat, és hogyan leszel áldozatból ellenfél."

Mert mire is lenne jó az ellenség, és az egész sakktábla (fizikai teremtés) mint arra, hogy leggyőzzük az egyetlen igazi ellenségünket saját elkülönült énünket.

Akkor most kanyarodjunk vissza Conchitához, és helyezzük el a jelenséget ebben az új  összefüggésben.

Leleplező írás sorozatot írtam arról, hogy a szakállas énekesnő nem egyszerűen önmagáról, és egy adott csoportról dalolt a szivárvány színű zászló alatt, hanem a Mátrix fenntartóinak, az illuminátus rendnek az üzenetét hozta el nekünk. Két kedves olvasó is figyelmeztetett arra, hogy ezzel rosszat tehetek, mert megijesztem azokat az embereket, akik nem érettek ezen információk megfelelő értelmezésére.

A szándékom igazából az volt ezekkel az írásokkal- mint például az AVICII-Wake me up című dal elemzésével is-, hogy áldozatból ellenféllé tegyük magunkat. Ne féljünk, hanem értsünk.

Átlássuk, hogy milyen nyílt és küszöb alatti ingerléseket alkalmaznak ezek a "szórakoztató ipar" körébe sorolt produkciók, és ez milyen veszélyekkel járhat ránk nézve.

A külső (látszólagos) ellenség akkor ugye az illuminátus rend, de a valódi probléma a saját reagálásunk, ami többnyire harag, gyűlölet, félelem és tehetetlenség. Ezek az ego reakciói. Az igazi (belső) problémához a külsőn keresztül lehet hozzáférni. Amit megértünk, átlátunk a külvilágban, az elveszíti fölöttünk a hatalmát, az egot pedig lassanként készséges szolgánkká tehetjük.

"Használd a külső ellenséget a belső legyőzéséhez!" (Revolver)

A Revolver című film az egyik legjelentősebb beavató film amit életemben láttam. Mivel olyan gazdag utalásokban, tanításokban és szimbólumokban, mint egy málnabokor, amelyen még szeptemberben is találunk néhány édes szemet, a következőkben közzéteszem részletes elemzését, ami reményeim szerint, még tovább árnyalja a fentebb taglalt témát, és mélyebb megértéshez juttat bennünket.

Kapcsolódó írás: Ki az igazi ellenség?


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum