Jelenlegi hely

Címlap

A gondolat hatalma

2004-et írtunk, amikor Debrecenben, Kata barátnőm izgatottan újságolta, hogy egy hihetetlenül érdekes filmet adnak az Apolló moziban. Ő már kétszer látta, nekem is feltétlenül meg kell néznem minél előbb!

Ez a film volt a Mi a csudát tudunk a világról?

Egy film, mely képes arra, hogy megváltoztassa az ember életét.

Miért?

Azért, mert olyan TUDÁST ad a kezünkbe, amelyet ha alkalmazunk, másképp gondolkodunk. Ennek eredményeképpen másképp választunk. És ha másképp választunk, más lesz az életünk.

Az információ transzformáció, ha elég mélyre megy, és elég tartósan.

Elérkezett a bölcsesség kora. Új utak nyílnak, friss levegő került az emberiség évszázadokig elzárt termeibe, ahol a bigott vallásosság és a tudományos materializmus diktálták az irányt.

Elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy megismerjük teremtő képességünket, és magunk döntsünk az életünkről.

Ez a csodálatos film a kvantumfizikáról szól, amely nem más, mint a lehetőségek fizikája. És a felelősség fizikája...

Mit jelent ez?

Azt, hogy téves az a paradigma, mi szerint létezik szilárd anyag, és létezik egy tőlünk független, stabil anyagi világ, amely a fizika és matematika törvényei alapján működik, mi pedig kiszolgáltatottjai vagyunk ennek a világnak.

Megtanultuk elhinni, hogy a külső világunk sokkal valóságosabb, mint a belső. Megtanultuk, hogy az a valóság, ami pedig belül zajlik, csak lereagálja a valóságot. 

A kvantumfizika, kvantummechanika felfedezései szerint a világunk nem függetleníthető a gondolkodásunktól, érzelmeinktől. Nem létezik tőlünk függetlenül létező objektív valóság!

Egészen pontosan, a valóságunkat mi magunk teremtjük azáltal, hogy folyamatosan választunk a kvantumtérben jelenlévő lehetőségek közül.

Kvantumszinten nincs anyag, csak hullámok, információk vannak. Azt, hogy mi valósul meg, mi magunk döntjük el.

A figyelmünk hatására válik egy hullámból részecske, és nyilvánul meg anyagi szinten.

Jó, jó, de mi alapján választunk a lehetőségek (hullámok) közül?

Általában tanult, és tudattalan sémák alapján.

A szemünk mérhetetlenül több információt vesz föl, és az agyunk összehasonlíthatatlanul több információt tárol, mint amennyit tudatosítunk. (Erről szól a Lucy című film, amelyet nagyon ajánlok.)

Ám az agyunk úgy van megszerkesztve, hogy csak azt látjuk, amit lehetségesnek tartunk. Hogy mit tartunk lehetségesnek, az tanulás kérdése.

A helyzet az, hogy az agyunkban tárolt információk alapján érzékeljük a külvilág dolgait.

Megannyi választás határozza meg az életünket, amely választások olyan kvantumhatásokon alapulnak, amelyek nem törlődtek ki!

Az agy nem tesz különbséget a között, amit a környezetben látunk, és amire emlékszünk, mert a kisülések ugyanazokon az idegpályákon történnek.

Ott vannak például az érzelmek, amelyek döntően befolyásolják választásainkat.

Az érzelmek a gondolatokhoz kapcsolódnak, és vegyi úton tárolódnak, Minden érzelemnek megvan a maga speciális vegyülete, így például a haragnak, fájdalomnak, mellőzöttségnek és a vágynak is. 

Amint abba a bizonyos érzelmi állapotba kerülünk, a testünket elönti az adott érzelemhez tartozó neuropeptid.

Baj, hogy vannak érzelmeink? Dehogy!

Csak az a baj, ha függővé válunk attól az adott érzelemtől, mert annak segítségével határozzuk meg identitásunkat. (Pld. "én vagyok, akit mindig elszomorítanak.")

Ebben az esetben tudattalanul is keresni fogom azokat a helyzeteket, amikor megélhetem, hogy elszomorítanak.

Tulajdonképpen ilyenkor a választásaim arról szólnak, hogy igazolást keresek a külvilágban a belső állapotomra. Ahogyan Füst Milán megfogalmazta: "Meglévő szenvedélyre tárgy kerestetik!"

A neuropeptidek (érzelmi vegyületek) ugyanazokat a pályákat használják, mint a heroin. Csodálkozunk-e ezek után, hogy függővé válunk érzelmi állapotoktól?

Így válik egy domináns érzelem valóságteremtő motívummá.

Így alakul ki az áldozat, az agresszor, a megmentő, az arrogáns, a szexfüggő, stb. Mind, mind eltérő, belülről teremtett valóságok, amelyek annyira ösztönösen működnek már, hogy észre sem vesszük a turpisságot, hogy mi magunk komponáljuk meg...

Miért vannak függőségeink? Mert nem tudunk jobbat. Eddig nem tudtunk jobbat. Senki nem tanított meg, hogy lehet jobbról álmodni, lehet jobbat teremteni!

Újra kell huzalozni az agyunkat. Meg kell teremteni az új világ helyét. Itt a bölcsesség kora.

Ha mást gondolunk, akkor mást választunk, és ha mást választunk, megváltozik az életünk.

Miénk a lehetőség. Miénk a felelősség.

"Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (Jn,8)

Következzék a film. Ez a varázslatos film annyira tömény, hogy alig ér valamit, ha csak egyszer nézed meg. Érdemes első alkalommal kétszer is megnézni, aztán időről-időre újra és újra. Ily módon fogja eltakarítani a pókhálót a szemedről. Sok sikert!

 


Ha tetszett a tartalom, iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülhess az új tartalmakról. Feliratkozni ezen a linken tudsz.

Facebook

"Most, hogy elértétek az áldott emberi létformát, nincs más kötelességetek, mint tudakozódni az Abszolút felől"

(Védánta szútra)

Adomány

Kérlek, ha értékesnek, és a magad számára építőnek érzed a honlapon található tartalmakat, támogasd a munkámat lehetőségeid szerint.
Én cserében támogatlak abban, hogy tudatosabb, és ezáltal boldogabb életet élhess!

A honlap támogatója

A Lélek Café honlap az AdminSys Kft. önzetlen anyagi és teljes körű technikai támogatásának köszönhetően működik!

 

http://www.adminsys.hu

Bejelentkezés

"A léleknek lélek iránt való érzékenysége a szeretet." (Hamvas Béla)

Archívum