Lélek Café

A nemi hovatartozásunk egy egyik legstabilabbnak érzett pont az életünkben.

Nem véletlenül mondjuk azt, hogy : "azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány!" azokban az esetekben, amikor extrém módon elveszettnek, irányvesztettnek érezzük magunkat.

Rudolf Steiner beszél egy helyen arról, hogy a megtestesüléskor az éterikus test egyik fele nem ereszkedik le az alacsonyabb rezgéstartományokba, hanem kívül marad a testesülésen, és hordozza az "ellenkező nem" információit. A lejövő rész, azt az információt tartalmazza, amelynek megfelelően felépül a fizikai test, az adott inkarnációban.

Ennek a teremtési minőségnek, ami a mi három dimenziós világunk, alapvető, meghatározó élménye tehát a polaritás, és ezen belül a két jól elhatárolódó nem: a férfi és a nő. Alapélmény az egyik nemhez tartozni. A pólusok feszültsége, és állandó kiegyenlítődési, harmonizálódási kísérlete képezi a motivációt, mely mozgásban tartja a létezőket ezen a síkon.

Az emberi tudatban tehát alapvetően hasadtság van: "normális esetben" képtelenség egyszerre mindkét nemhez tartozni. Kötelezően bele kell bújni az egyik pólus bőrébe, és meg kell szerezni a megfelelő tapasztalatokat, amelyek csakis abból a szemszögből gyűjthetők be.

Miért van szükség erre a hasadtságra?

"A polaritás következményeképpen, képtelenek vagyunk egyidejűleg szemlélni valamely egység két ellentétes aspektusát, s az egymásutániság kényszerében megszületik a "ritmus", az "idő" és a "tér" jelensége. Ha a poláris tudat valamely egységet nyelvi szinten akar leírni, kénytelen a paradoxonok segítségéhez folyamodni. Ugyanakkor a polaritás biztosította számunkra a megismerés képességének nagy élményét. A poláris tudat célja és vágya nem lehet más, mint az idő függvényében előállt teljesség-hiány leküzdése, s a teljesség, az egész-ség elérése." (T. Dethlefsen- R. Dhalke: Út a teljességhez)

Az emberi tudat tehát a Teremtőnek egy olyan "kalandja", mely arról szól, hogy egy hasadt, polaritásba kényszerült állapotból miként talál vissza az Egységbe, a teljességbe.

Szoktuk is mondani, hogy a Léleknek igazából nincs neme, neme csak a testünknek van, amelyet éppen viselünk.

Hogy jön ide a "szakállas énekesnő", aki oly nagy indulatokat kavart az elmúlt napokban, miután megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált? 

Conchita Wurst egy olyan  jelenség, aki a fizikai szinten jelenít meg valami olyasmit, ami jelen pillanatban nem tartozik erre a szintre. Az emberi lét egyik "alaptörvényét" kezdte ki nyilvánosan, miszerint kötelező-legalább külsőségekben- az egyik nemhez tartozni.

Véleményem szerint az androgünitás amelyet fizikai testével felmutatni igyekszik, ideális esetben lelki szinten alakul ki. Ha a személyiség egyéb meghatározóival együtt eltűnik a nemi hasadtság, végső soron oda vezethet, hogy szükségtelenné válik a fizikai testetöltés.

Ha szabadjára engedem a fantáziámat azt is el tudom képzelni , hogy a teremtés e polarizált formájában csődöt mondott, és kezdenek megjelenni új "variációk".

Az ember oly mértékben képtelen volt megközelíteni a másik pólust- bizonyíték erre a yang pólus kifejezett erőszakossága mely folyamatos öldöklést és háborút tart fenn a Földön-, hogy egy új köztes faj van kialakulóban. A finom rezgések szintjén átíródhattak bizonyos kódok, amelyek új formát teremtenek... Különösen homoszexuális férfiaknál figyelhető meg a másodlagos nemi jelleg viszonylagos kialakulatlansága (a funkció teremti a formát). Nyitott szemmel éberen figyelem az emberiség külső átalakulását, és például sok fiatal fiút, akit a villamoson látok képtelen vagyok elképzelni katonai egyenruhában. A nőies férfi nem fog háborúba menni, öldökölni, inkább fordul a művészetek felé. Mars és Vénusz összekeveredik. De ez csak egy elképzelés részemről...

Minden esetre Conchita Wurst egy kiváló tükör. Olyan, mint a pszichológiában a híres Rorschach teszt, amely "belevetítésen" alapul. A differenciálatlan tintapacákba mindenki saját benső tartalmait vetíti bele, megpillanthatja benne, hogy milyen tartalommal tölti meg a világát. Amit lát, az tartozik hozzá. 

A dal -melynek szövege rendkívül figyelemre méltó-, tartalmaz is egy olyan sort, hogy : "Mert te vagy a lángom."

Igen, nem lehet nem észrevenni, hogy Conchita egy teszt. "Emelt szintű érettségi." :)

Teljesen lényegtelen, hogy ő milyen. Olyan amilyen. Az a lényeges, ahogy te vagy én, miként reagálunk rá.

Aki marad a polaritás világában, az felháborodik a jelenségen, vagy fél tőle, vagy védi, támogatja, vagy társadalmi vonatkozásokról beszél, stb. Szinte kifogyhatatlanok a szempontok.

Aki a küszöbnél áll, az érti, hogy a poláris hasadtság meghaladható, és annak Conchita (is) segít. Ezekben az időkben már helye van a meghökkentő paradoxonoknak.

"A gyógyulás, a beavatás útja a polaritás világából az egység világába vezet. A polaritásból az egységbe való átlépés oly radikális minőségi változást jelent, amilyent poláris tudatunkkal alig, vagy egyáltalán nem tudunk elképzelni. Minden metafizikus rendszer, ezoterikus iskola egyes-egyedül azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a kettősségből az egység vezető úttal kapcsolatosak. Ebből következik, hogy mindezek a tanok nem a világ megjavításán, hanem a világ elhagyásában érdekeltek." (T. Dethlefsen- R. Dhalke: Út a teljességhez)

Conchita Wurst a Skorpió jegyében született. Az egész Conchita jelenség ezen energia köré van felfűzve, a dalszöveg, a klip, a színpadi látvány, minden. A Skorpió szimbóluma a főnix, mely hamvaiból születik újjá, de hozzá tartozik az ördögi csábítás is. A Fauszt jelenség, amikor a lélek áldozatul esik az anyag fogságának.

Mindezen szimbólumokról, illetve az illuminátus vonatkozásokról egy következő bejegyzésben írok.

Most pedig hallgassátok a dalt, és figyeljetek a szövegre! 

Folytatás: Conchita üzenete

Harmadik, befejező rész: Conchita és a szimbólumok